A három Oscar-díjat nyert filmnek számos magyar vonatkozása van. Brady Corbet rendező egy magyar, fiktív holokauszttúlélő család történetét dolgozza fel – magyar stábbal forgatva, Magyarországon. Ráadásul A brutalistáért a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart nyert Adrien Brody is magyar felmenőkkel rendelkezik. Nem csoda hát, hogy a hazai közönség nagy figyelemmel kísérte az alkotást. Megítélése pedig talán pont emiatt megosztóbb, mint azt én az első nézése után gondoltam volna.
A brutalista egy nagyon komplex, gyönyörűen megkomponált film. A történet összetettségét a zseniális képi és hangi világ egészíti ki. Az operatőri munkáért Oscar-díjat is nyert film legemlékezetesebb jelenetei mind hang, mind kép szempontjából filmtörténeti eseménynek számít. Az olasz márványbányában járva például a visszhang, a drasztikus hatalmasságok és a jelenet közben elmesélt háborús brutalitás olyan összképet adott, amit nem fog elfelejteni a néző.
A film pedig tökéletesen illik ebbe a környezetbe, ebbe a történetmesélési stílusba. A holokauszttúlélő, brutalista művész, Tóth László Amerikába menekíti családját, és megpróbál új életet kezdeni a vágyott Nyugaton. Új perspektíva: nem sokan dolgozták fel, hogy milyen is egy hasonló tragédia után újrakezdeni – ráadásul a negyvenes, ötvenes évek Amerikájában, ahol a társadalmi átrendeződések, a tradíciókat bontogató közhangulat és a kapitalizmus elevenedik meg.
A még le nem zajlott társadalmi mozgalmak korszakában a „macsóság” vegyül a béke tapintatlanságával, amit sokszor a saját kárán tapasztal a Tóth család. Az amerikai karrierista szemlélet, az erő, a hatalom és a sikerimádat találkozik a mélyen traumatizált művészlélek fájdalmával. Akárcsak a beton világfájdalmas sivársága az erejével.
A brutalista sok témát érint – beszél a kapcsolati törésekről, a lappangó antiszemitizmusról, a drogokról, az abúzusról, az otthon- és célkeresésről. A gyökértelenné vált, teljesen megtépázott és összetört múlttal rendelkező családtagok azonban nem adták fel a reményt, és egy jobb jövő, egy valódi haza reményében mennek tovább. Mindezeken túl A brutalista a szépség koncepciójáról is elmélkedik.
Lehet szép egy ilyen élet, egy ilyen emberiség, egy ilyen brutalista épület? Nem csoda, hogy a film előtt sokan nem ismertük ezt az építészeti stílust – de biztos, hogy nem rajongtunk érte! Van benne valami tényleg megrázó, nem kellemes ránézni az első pillanatban. De a fantázia, az erő és az egység megjelenésén túl olyan kompozíciót láttat, amivel elnyeri a csodálatunkat. Talán az emberi túlélés is ilyen.
A film meglehetősen hosszú, 215 perces játékideje már önmagában kérdéseket vethet fel. De Corbet az utóbbi évek filmsikereit látva – pl.: Oppenheimer – be merte vállalni, hogy egy majdnem négyórás mozit készít. A brutalizmusra tekintettel pedig ennél kevesebbet aligha várhattunk volna.
Corbet sok más, a nagyközönség által már jól ismert filmnyelvi elemtől is eltér. Több drámai jelenetet elvág, megelőzve annak közhellyé válását – de egyben a katarzist is. Ez egy érdekes döntés, a nézőben gyülemlő feszültség egy megható vagy elszomorító jelenetben könnyedén ki tudna jönni a film közben, azonban Corbet nem engedi, hogy ezek a traumák központi elemmé váljanak. Így minden jelenet, felvetett probléma, társadalmi jelenség csak egy-egy építőoszlop marad, nem válik a film ismertetőjegyévé.
A moziban két hónappal a megjelenése után is nagy érdeklődés övezi, holott a négyórás mozi sokunk számára valódi áldozat. Mindig közösségi élmény ugyanazt átélni a közönségben – a meghökkenést, az értetlenkedést, a fájdalmat és az együttérzést. Egyszerre kezdtek el suttogni a párok, magyarázat után kutatva és egyszerre váltunk mozdulatlanná és némává a feszült pillanatokban.
Habár a film első ránézésre egy brutalista katyvasz lehet, számomra kerek és szép. Nem elemzi egyesével a társadalmi jelenségeket, egyben nézi, mint az életet. A film felütő gondolata Goethétől származik: „Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.” A film főszereplője, Tóth László élete a szabadulás története. Először túlélni a holokauszt kegyetlenségeit, utána kijutni a szabad Amerikába, majd megszabadulni a múlt és a jelen béklyóitól. A film egy lelki menekülést és otthonkeresést tár elénk. A valódi szabadság kérdéskörét, a valódi gyógyulás történetét.
Ha szereted az elgondolkodtató, gyönyörű filmeket, akkor nem fogsz csalódni. Számomra hatalmas élmény volt A brutalista. Habár nem értettem egyet az alkotóknak minden gondolatával, minden történetformálási döntésével, meghatározó filmélményként marad meg bennem. Van mit átgondolni és nézni.
Képek forrása: Universal Pictures
Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…
A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…
Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…
Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…
Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…
Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…