Filmek tucatjaiban és a színpadon is olyan figurákat alakított Benedek Miklós, akik tekintettel vannak másokra, akik soha nem zavarnák embertársaikat. A színművész a magánéletben is így viselkedett. Személyében a tapintat nagymestere távozott.

Sokan Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok édesapjaként, jó néhányan Benedek Tibor konferanszié fiaként emlegették. Ez cseppet sem bántotta, jellegzetes, kissé fátyolos hangján mosolyogva kommentálta: még szerencse, hogy a keresztnéven nem kell osztozkodnia velük.

A finom iróniát, ami Benedek Miklós alakításait jellemezte, a veszprémi közönség is mindannyiszor méltányolta. Állva tapsoltak ahányszor csak a városban előadták a Budapest Orfeum című zenés történelmi tablót Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval. Több generáció találkozhatott a maguk szerkesztette műsorral, mindannyiszor elvarázsolták a nézőtéren ülőket a finom humorral. Benedek Miklós pályája ragyogó példa a nézők meghódítására anélkül, hogy „kutyába kellene lemenni” a tapsért. Tanítványainak soha nem mondott volna ilyet, hagyta, hogy maguk találjanak rá a jó színészi megoldásokra. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen rajongtak érte a hallgatók. Szerényen azt is mindig hárította: ha az ember nem bántja őket és nem ordibál velük, elhisznek mindent.

Rendkívüli stílusérzékét elsősorban az úgynevezett polgári drámákban kamatoztatta. Molnár Ferenc alkotásaiban hiteles volt, legutóbb decemberben lépett színpadra a Játék a kastélyban című darabban. Noha a Vígszínházban nem volt társulati tag, Ibsent is játszott náluk, százkét alkalommal köszönte meg a tüzet Rank doktorként Nórának. Az előadás végén a tapintat nagymestereként távozott. A nézők vastapssal meg is akasztották minden alkalommal a darab csúcspontját.

A tapintat magas iskolája jellemezte a Hyppolit a lakáj filmbéli alakítását is. Vagy A pogány Madonna Mr. Smith-ét, aki olyan képet vágott ikszedik alkalommal is lelepleződésére, hogy a néző nem győzött  csodálkozni, még mindig van valami új megoldás a tarsolyában.  

Rendezőként harmincnyolcszor bizonyította, hogy felkészülten, aprólékos kidolgozottsággal érdemes munkatársai elé állnia. Kedvessége, kiváló intellektusa és szellemessége megkönnyítette a közös munkát. A tapintat nagymestere volt, másoktól ezt a magatartást nem várta el. Legfeljebb reménykedett. Mint ahogy abban is, hogy kezébe veheti életrajzi kötetét, amelyet Vajda Katalinnal írtak, s amelyet márciusra ígért a Corvina Kiadó. A címlapon Benedek Miklós jellegzetes tartásával.