Indulatos hozzászólások bizonyítják, hogy noha a szünidő már egy hónapja tart, még mindig vannak szülők, akik a tanári értékeléseken füstölögnek. Tanár-diák-szülő kötélúzás? A Kukac cikkéből kiderült, egy anya odáig ment, hogy nemcsak az iskolánál, a tankerületnél fenyegetőzött.

Olvasóinkat izgatta a kérdés, ki képes reálisan megítélni egy gyerek teljesítményét: az őt nevelő család vagy az őt tanító pedagógusok. Sokan hozzászóltak az ügyvéd anyuka kirohanásának sztorijához, aki nemcsak a pedagógust fenyegette meg gyermeke érdemjegyeinek összegzése miatt, de hivatalos jogi keresetet is benyújtott a tankerülethez.

Cikkünk után jöttek a kommentek, amelyekben olvasóink elítélték az ügyvédnő erőfitogtatását. Abban mindannyian megegyeztek, hogy a diák munkájának minősítésekor a tanár szabadsága egyértelmű akár a módszerek kiválasztásában, akár az érdemjegyek megállapításában. Csakhogy a pedagógust a törvény, a szülők és a tanulók jogai, valamint az intézmények szabályzatai korlátozzák. A törvény szerint a szülő nem befolyásolhatja az értékelést, az értékelés miatt csak akkor indíthat eljárást, ha az jogszabályt sért.

Lapunk olvasói felmérést indított a kérdéskörben, a válaszok alapján kirajzolódik, hogy a tanár-diák-szülő trió többnyire beleragad az átlagszámítás csapdájába.

Major Rita olvasónk sokakkal együtt úgy véli, az átlagszámítás csak a számokat mutatja, például ha 4,6 a tanulói jegyeinek számtani átlaga, lezárhatják ötösre vagy négyesre, mert a tanár látja a számok mögött az egész éves munkát, aktivitást, hozzáállást, és annak alapján mérlegel. Sokak, így Kiss Milán is azt gondolja, csak akkor szólhat bele a család, ha a gyermeket valamilyen sérelem éri. Kérhetnek jogorvoslatot az igazgatótól, de a dolgozat értékelésébe nem szólhatnak bele.

Gyarmati Csaba a szülő és a tanár kapcsolatában a kölcsönös felelősségre hívta föl a figyelmet, hogy a sok bába között ne vesszen el a gyerek. Kelemen Dalma-Dóra szerint az érdemjegy és osztályzat nem lehet fegyelmezési eszköz, noha jelen van az iskolákban. Fehér Gabriella szerint a megoldás egyszerű: a már régen elavult értékelési formát, az osztályzást fel kellene váltani a megfelelt-nem felelt meg értékeléssel vagy a szintfelmérések esetében alkalmazott százalékos tudásméréssel. A „ki szólhat vagy nem szólhat bele a jegyekbe” ma leginkább a kötélhúzáshoz hasonlít.

Fotó: indiatimes