A születésnaposoknak jár ajándék: a 100 esztendeje született Bognár Zoltán képzőművész örökösei az ünnepre emlékezve a Balaton-parti városnak ajándékozták tizenöt műalkotását. Bognár Zoltán 1957-től élt Vörösberényben. Jubileumi tárlata november végéig látható a Pannóniában.

Párizs – Bakony – Balaton. Bognár Zoltán életének kitüntetett helyei. Párizsban született, a Bakony népi figurái, balladái fontos ihletői munkásságának. A Balaton szépsége, a Balaton-felvidék pannon derűje, szelleme tükröződik számos alkotásában.

Feleségével, Koszorús Katalinnal a vörösberényi hegyoldal tövében talált otthonra a Képzőművészeti Főiskola, illetve az Operaház után, ahol jelmez- és díszlettervezőként dolgozott. A kétkézi munkát jól ismerte, magának is volt része benne. A drámai elemek és a humor jellemezték leginkább alkotásait. A Pannóniában Gopcsa Katalin művészettörténész felidéze a kortárs Széki Patka László megállapítását: Bognár Zoltán képei az „arcukkal élnek”. S valóban, a szuggesztív erejű személyiségek érdekelték, legyenek azok ismertek vagy pusztán bakonyi parasztemberek arcai. Grafikáiban jelentős szerepe van a népi mondavilágnak és tárgyi kultúrának, melyek motívumait gyakran felhasználta. Számos irodalmi művet illusztrált, zománcművészettel is foglalkozott.

Sokszínű életművet hagyott hátra: grafikái, linómetszetei mellett izgalmas festményeket, szobrokat. Mindemellett kiváló pedagógus volt, szakköreit jókedv, felszabadultság jellemezte a pontos elemzések, technikai trükkök mellett. Rajongásig szerették tanítványai. Hihetetlen munkabírásáról, figyelmességéről, kedvességéről volt ismert szerte Veszprém megyében. Humora sok nehéz helyzeten segítette át őt és kollégáit is.

Örökösei tizenöt alkotást adományoztak Balatonalmádinak, melyek helyét még keresi a város.

1950-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolás évei alatt, majd jó ideig az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett linómetszetein archaikus történeti témákkal, népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagy méretű linó-portrésorozatokat készített. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van.

Vezető kép: Kassák Lajost, Faludy Györgyöt, Picassót megörökítő portréja is szerepel a Balatonalmádinak ajándékozott művek között. Fotók: Veszprém Kukac