Az ember nem sűrűn hivatalos egy olyan házasságkötésre Magyarországon, ahol két kínai állampolgár fogad örök hűséget egymásnak, ahol a násznép fele csak online van jelen, vagy ahol az anyakönyvvezető tradicionális kínai öltözéket visel. Zeyu Wang és Noah Zhang kínai állampolgárok, de úgy döntöttek, hogy Veszprémben szeretnék kimondani egymásnak a boldogító igent.

Az egészen biztos, hogy nem egy átlagos délelőtti szertartás zajlott pénteken a veszprémi házasságkötő teremben. A Pannon Egyetem két hallgatójának nem volt könnyű dolga, sokkal egyszerűbb procedúrára számítottak, de ez sem riasztotta el őket, hogy megtegyék ezt a nagy lépést a közös útjukon.

– Először is el kellet küldenem a saját és a menyasszonyom születési anyakönyvi kivonatát a Kínai Népköztársaság Magyar Nagykövetségére és a Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumába hitelesítésre, hogy a magyar kormány jóváhagyhassa őket – mondja Zeyu, az újdonsült férj. – Ezután igazolnom kellett, hogy Kínában nőtlen vagyok, amit a szülőhelyem polgári ügyek osztálya állított ki, majd ezt kellett elvinnem a kínai nagykövetségre. A nagykövetség kiállított erről egy újabb igazolást, amit elküldtem az országos fordítóirodába (OFFI) magyarra fordíttatni. Csak ezután mehettünk Veszprémbe az anyakönyvi hivatalba, hogy időpontot kérjünk a házasságunk anyakönyvezésére. Az első találkozón összegyűjtötték az iratainkat, majd sor került a második találkozóra is, ahol már megbeszélhettük az esküvőnk részleteit. Ez a folyamat körülbelül két hónapig tartott.

Az ifjú férj azt is hozzátette, hogy a kínai esküvőket egy kicsit máshogy kell elképzelni, mint a helyi házasságkötést. Szerinte a magyarországi szertartás sokkal komolyabb hangvételű. Kínában a házasságkötés inkább adminisztratív jellegű, mintha személyigazolványt csináltatnánk, akár e-mailben is elintézhető, maga a lagzi pedig olyan, mint egy karnevál.

Nem mehetünk el szó nélkül az ifjú pár öltözéke mellett sem. Zeyu és Noah kezdetben tradicionális kínai népviseletben tervezték a nagy napjukat, de végül egy ősi mondás miatt máshogy döntöttek. – Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak – mondta nevetve a férj, majd megigazgatta díszmagyar palotás viseletét. Az anyakönyvvezető is kedveskedett a párnak, hagyományos kínai blúzban vezette a szertartást, ami meglepetés volt számukra. A házasságkötő terem dolgozói mosolyogva gyűltek össze a bejáratnál, mindenki megcsodálta a nem mindennapi megjelenést. – Milyen szép, hogy így értékelik a magyar kultúrát – hangzott el egyikük szájából.

A szülők, rokonok, gyerekkori barátok nem tudtak személyesen jelen lenni a különleges napon, de a 21. században ez már nem akadály, élő közvetítésen és online híváson keresztül figyelemmel kísérhették a teljes szertartást. A széksorok között egy állványra helyezett iPad volt a kínai ismerősök, rokonok szeme. A két tanú pedig Zeyu PhD-kutatásának témavezetője és az ő felesége volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha részt veszek egy félig online esküvőn, de az élet mindig tartogat meglepetéseket.

Bár néhány magyar szót már tökéletesen tud Zeyu, azért a nyelvünk mégis túl nehéz ahhoz, hogy egy szertartást megértsen, így kínai–magyar tolmácsra is szükség volt. Mivel elmondásuk szerint Veszprémben olyan embert találni, aki folyékonyan beszéli mindkét nyelvet szinte lehetetlen, ezért a tolmács Zeyu egyik barátja volt, aki „csupán” egy A1-es szintű nyelvvizsgával rendelkezik. Tény és való, hogy így még különlegesebb volt, a már amúgy is cseppet sem átlagos házasságkötés. A boldogító igent a pár magyar nyelven mondta ki. Nem mindennapi esküvőjükre a násznép, az anyakönyvvezető és az ott dolgozók is egészen biztosan sokáig emlékezni fognak.

Képek: a szerző