Bontás – ki a felelős a veszélyeztetésért?

Tegnap szomorú búcsút vettünk portálunk Facebook oldalán attól a kicsi háztól, ami hosszú elhagyatottság után a mellette állóval együtt örökre eltűnik a szemünk elől. De az érzelmeken túl van itt néhány dolog, amit muszáj szóvá tenni. A bontás ugyanis a biztonsági intézkedések „könnyed” mellőzésével zajlik.

Kora délután a Séd-parton sétálva magasba törő, sűrű füstre lettem figyelmes. Közelebb érve derült csak ki, hogy nem füst száll felfelé, hanem vastag szürke por, amint a munkagép földre dönti a házfalakat. A bontás sohasem tiszta munka, ezért a porképződés csökkentésére locsolni kell. Vagyis hát kellene. Itt mindenesetre elmaradt.

Este hazafelé gyalogoltam el ott, már nem dolgozott senki a munkaterületen. Az előtte lévő buszmegállóban egy anyuka álldogált a kislányával és három fiatal srác. Mondtam nekik, hogy a megállót valószínűleg áthelyezték, mert itt veszélyes tartózkodni. Rosszul gondoltam, épp akkor érkezett a busz. Ők felszálltak, én meg fotózni kezdtem. Nem vagyok építész, de gondolkodni azért tudok. Főleg, hogy mostanában többször lehetett olvasni arról, milyen tragédiákat okozott a gondatlan kivitelezési munka. A bontás a legveszélyesebb tevékenységek egyike, ezért szigorú előírások vonatkoznak rá.

Ahol bontanak, onnan a gyalogosforgalmat a túloldalra kell irányítani. Ami ez esetben, a látottak alapján, fel sem merült. A buszmegállót ugyanis csak gyalogosan lehet megközelíteni, majd ott a járműre várakozni, miközben fél méternyire dolgozik a kanalas markoló és omlanak a falak. Ami estére megmaradt belőlük, mindenféle támaszték nélkül meredt a semmibe az utcafronton. Az egyik sarkán egy gonoszul lógó attika-darabbal, ami akár egy nagyobb jármű keltette rezgéstől is leszakadhat. A saroképület másik oldalán két rozzant szék között egy kihúzott szalag, a kerítésen pedig tábla jelzi, hogy munkaterület, omlásveszély, belépni tilos. Lenyűgözően dilettáns, de nem vicces. Merthogy omlásveszély van. Buszmegállóval.

Úgy hallottuk, hogy a házak helyén parkoló lesz. Úgy tudjuk, hogy az épületeket – valamikor a Gizella Hotel megvásárlása után – az érsekség vette meg. Feltételezzük, hogy a bontásra tulajdonosként az érsekség adott megbízást és a Gizella Hotel szűkös parkolókapacitását fogja bővíteni a területen. A kérdés már csak az, ki a felelős a laikust is elképesztő veszélyeztetésért. Mert ha baj történik, az ima vajmi keveset segít.

Vezető képen: érkezik a busz. Fotók: a szerző