DÁVID-SZOBOR – Az inkvizíció mellékhatása

Mindig is voltak erkölcscsőszök, akik úgy gondolták, meg kell óvni az emberiséget önmagától. Az inkvizíció legújabban egy szülő képében csapott le Floridában Michelangelo egyik alkotására. A Dávid-szobor verte ki nála a biztosítékot.

Az anya követeli ennek a „pornográf” műnek az iskolákból való kitiltását. Magánakciója mellékhatásaként tömegek szűnni nem akaróan ostromolják a firenzei múzeumot, hogy láthassák a csodálatos műalkotást. A legtöbben éppen Amerikából érkeznek.

Meglehetősen patologikus észjárásra vall a világ legismertebb képzőművészeti alkotásainak egyikét pornográfnak nevezni csak azért, mert minden szépségével együtt ábrázolja az emberi testet. Gondoljuk csak el, ötszáz évvel ezelőtt micsoda kitartás és céltudatosság kellett ahhoz, hogy Michelangelo megbirkózzon az emberi test ábrázolásának nehézségével a szobrain és például a Sixtus-kápolna mennyezetének freskóin. Mint Gombrich művészettörténetéből tudjuk, direkt olyan látószögekbe állította modelljeit, ami előtte a quattrocento művészeinek eszébe se jutott, hogy tökéletesen elsajátíthassa az anatómiát.

Az isteni szépség

Ma már nehéz megérteni, hogyan volt egyáltalán lehetséges, amit Michelangelo emberi erővel, egyedül véghez vitt, ahogy a márványból kiszabadította az isteni szépségű alakokat, amiket a mai napig csodál a világ. Kivéve a prűdöket, akik az emberi testet szégyellnivalónak tartják. Amikor a reneszánsz művészet egyik szimbóluma, a Dávid-szobor előtt áll az ember, nehéz elhinni, hogy kőből van az ifjú atlétatest, szinte látjuk, ahogy mozdul, ugyanakkor nyugalmat áraszt. A görögök óta ilyen pontosan még senki sem figyelte meg az izmok játékát, felépítését. A bibliai Dávidot ábrázolja Góliáttal vívott küzdelme előtt.

Dávid szobrát Michelangelo Buonarroti 1501 és 1504 között készítette Firenzében. 1873-ig a Palazzo Vecchio előtt állt, ekkor helyezték át jelenlegi helyére, a firenzei Galleria dell’ Accademia termébe.

Eretneküldözés

Az inkvizíció első hulláma gyorsan utolérte Michelangelo munkásságát, mindjárt III. Gyula pápa halála után. Az őt követő IV. Pál pápasága alatt már nyoma sem maradt a hajdani pápai udvar humanista szellemiségének. Elkezdődött az eretneküldözés, a művészetben pedig eluralkodott a szigorú álszemérem. Michelangelót persze azonnal eretnekséggel vádolták („lutheránus”), és íziben átfestették a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját, eltüntetve az Utolsó ítéletről a „meztelenségeket”, ruhákat aggatva rájuk. Nem kellett sokat várni, hogy aztán a lepel ismét lehulljon a mezítelen emberi testekről, valamiképpen a művészet és a gondolat szabadságának jelképeként is.

Ebben a most kirobbanó érdeklődésben a Dávid-szobor iránt, a hosszú sorokban a firenzei Galleria dell’Accademia előtt is jócskán van dac a prüdéria ellen, ami valahogy mindig előjön és mindig ellentétes hatást vált ki. Tény, hogy minél képmutatóbb, minél elnyomottabb egy társadalom, annál inkább elözönli éppen a pornográfia, amit az inkvizítorok elővigyázatosan már a világhírű műalkotásokba is belelátnak.

Nem könnyű meghúzni a határt

Éppen a primitív, elnyomó társadalmak logikus kifejeződése a pornográfia, a torz képzelgés az emberi testről és a szenvedélyről – írta meg az n1.rs a firenzei-floridai jelenségről tudósítva.

A hvg.hu is foglalkozott a témával. Művészeti szakértőkkel beszélgettek arról, hogy mi különbözteti meg a meztelen test művészi ábrázolását a pornográfiától.

Tatai Erzsébet, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont művészettörténésze szerint nem könnyű kérdés meghúzni a határt a meztelen testek művészi és pornográf ábrázolása között.

– Leginkább a néző tekintetén múlik, illetve azon, hogy egy csupasz testre pornográf céllal tekint-e. A meztelenség felmutatása önmagában nem nevezhető pornográfnak – magyarázta.

Az összeállítás másik résztvevője pedig arról beszélt, hogy nem attól lesz bajuk a diákoknak, „ha egy művészi módon megformált meztelen testet látnak, hanem a reflexiótól, ami a művészetet, a magaskultúrát pornográfiával vádolja. Az a káros, hogy hallják, hogy ezekről így is lehet beszélni”.

Lemondott az iskolaigazgató

Mindenesetre Floridában győzött az inkvizíció. Lemondott az iskola igazgatója, aki egyben a művészettörténet tanára is volt. „Az érintett iskola igazgatótanácsának elnöke egyértelművé tette, hogy nézetük szerint a szülőknek mindig igazuk van, az ő jogaik a legfontosabbak, amelyeket meg is kell védeni. A szülők pedig most előzetes szavazást akarnak tartani minden olyan leckéről, amely ’rosszul érintheti’ a gyerekeiket.”

A vezető képen: dac a prüdéria ellen. A floridai bunkó szülők akciójának ellenhatásaként hosszú sorok kígyóznak Firenzében a Dávid-szobor előtt. Fotó: The Independent