A hetvenhez közelítve is rendkívül aktív Donát Tamás, Veszprém és térsége elismert újságírója, a Veszprém Kukac munkatársa, aki többek között újabb könyvterveket is dédelget. Emellett pedig nem mondott le egyik nagy álmának megvalósításáról sem.

Donát Tamás ötven éve újságíró. A megyei napilap volt a szakmai bölcsője. Ott tanulta meg a tervezőszerkesztői munkát, majd a sportrovatban dolgozott 13 évig. Napi feladatai elvégzése mellett ebben a szerkesztőségben írta első könyveit, amikből eddig 18 született. Emellett a Flaskár István vezette rovatból bedolgozott a Győri Rádiónak, és tudósította az országos sportnapilapot is.

Alapító tagja volt a Rege című, független megyei hetilapnak, több városi újságnak, valamint a Veszprém Televíziónak, ahol 37 évig dolgozott – nyugdíjba vonulásáig. Heti rendszerességgel jelentkezett az általa szerkesztett Sporthíradóval. Volt a közéleti hír- és magazinműsorok felelős szerkesztője, kommentátora majd ezer kézilabda-, futball-, futsal-, kosárlabda-, röplabdamérkőzésnek, aminek gazdasági feltételeit is megteremtette. Tizennyolc évig volt a Nemzeti Sport megyei vezető tudósítója, amiért aranygyűrűvel jutalmazták. Majd két évtizedig dolgozott a világ egyik legjobb férfi-kézilabdacsapatának, a ma One Veszprém néven szereplő klubnak a sajtóreferenseként.

Elismerései között van a Veszprém Megyéért Aranyérem, a városi Sajtó- és helyi Pro Meritis díj. Megkapta az legrangosabb országos sportkitüntetések egyikét, az Esterházy Miksa‑emlékérmet. Kétszer jelölték Prima díjra, amit 2023-ban vehetett át újságíróként elsőként a megyében, ismeretterjesztés és média kategóriában. Elmondása szerint erre a legbüszkébb.

Munkái közül kiemelkedik a Veszprém megye olimpikonjai kötet – ennek megírása és szerkesztése –, valamint Veszprém olimpikonjainak bemutatása. Határozott véleménye, hogy ezek bővítése már aktuális lenne.

Donát Tamásnak a kézilabda a szakterülete. A sok száz cikk és rengeteg televíziós stúdióbeszélgetés mellett a témával kapcsolatban kilenc könyve is megjelent, ahogy öt filmje is jelzi a sportág melletti abszolút elkötelezettségét. Vajon miért a kézilabda?

– Gyerekkoromban, hatvan évvel ezelőtt közvetlen közelről megismerhettem a Veszprémi Vasas, majd a Bakony Vegyész női kézilabdacsapatának vezetőit, játékosait, akik 1970-ben a Kádár utcai szabadtéri pályán nyertek bajnoki címet – emlékezik vissza. – Hét évvel később megalakult a VÁÉV Építők SE. Kezdő újságíróként az első labdapattintástól követhettem útjukat a hazai és az európai hírnév felé vezető úton. A klubbal való közeli kapcsolatomnak volt köszönhető, hogy a viták, veszekedések ellenére Hajnal Csaba, az Építők egyik „építője” felkért a közös munkára. Ezért nem lehetek eléggé hálás neki. Rengeteget tanultam tőle. A világ legjobb edzőivel, játékosaival ültetett egy asztalhoz. Európa folyton változó, két évtizedig egyik legjobb csapatával beutazhattam az országot és a kontinens kézilabda-fellegvárait. Felejthetetlen, örök emlék marad az Építőknél elöltött 39 év, ami keveseknek adatik meg privilégiumként.

Donát Tamás változatlanul figyelemmel kíséri a legsikeresebb magyar férfi-kézilabdacsapatnál történteket. Továbbra is írja a cikkeit, amelyek néhány éve a portálunkon jelennek meg. Videócastjei közül a Sterbik Árpáddal és a Fazekas Nándorral készülteket több mint ötvenezren látták. Emellett sportrendezvények szervezésében is rendkívül aktív.

– Az elmúlt ötven év alatt annyi szép és emlékezetes élményt kaptam az újságíró szakmától, amely a hivatásommá vált, hogy úgy éreztem, valamit szeretnék visszaadni belőle. Először az első és azóta is egyetlen bajnoki aranyérmes női együttes tagjait hívtam meg egy találkozóra. Megható volt látni, ahogy harminc év után egymás nyakába borulnak a klubvezetők és a játékosok. A Március 15. utcai csarnokban kétezer szurkoló felállva tapsolta meg az együttes tiszteletkört járó tagjait. Negyven év telt el egy másik generáció Magyar Kupa-győzelme után. Őket már az arénában köszöntötték a drukkerek. Ezekből készült el a Nagy találkozás című dokumentumfilm első és második része – meséli Donát Tamás.

Javaslatára a városi és a megyei települési értéktárba is bekerült a veszprémi kézilabdasport. Ő volt az ötletadója annak, hogy közadakozásból emléktáblát helyezzenek ki a Kádár utcai pályához, a sportág bölcsőjéhez. Erre a pénzt is összekalapozta azoktól, akik még játszottak azon a bitumenes pályán. Az I. Veszprémi Kézilabdázás Napja megszervezésében saját kérésére háttérben maradt, de az ünnepnap programját szervezők (Király Ferenc, Gulyás Péter, Varga Róbert és az önkormányzati hátteret adó Adamecz Zoltán) számos ötletét beépítették a projektbe. A VIP-ben a megjelentek, a veszprémi kézilabdázás majd hat évtizedén átívelő időszakának korszakos kézilabdázói is üdvözölhették egymást. Donát Tamás elmondása szerint elég volt egy telefonos invitálás, és örömmel jöttek a meghívottak. Az igazi, mély bizalom és elfogadottság jele, hogy a legrégebbi együttesek bankettjein állandó meghívottnak számít Donát Tamás, aki 68 évesen is rendkívül aktív, és ma már csak azt csinálja, amit igazán szeret. Vannak újabb könyvtervei, valamint egy nagy álmát is szeretné még megvalósítani, amit megosztott velünk:

– Eredetileg a Kádár utcai pályán képzeltem el egy ligetes, zöldövezetes pihenőhely kialakításával, gyönyörű rálátással a belvárosra azt a sportparkot, ahol a turisták is megismerkedhetnek Veszprém legsikeresebb, legeredményesebb sportolóival, olimpiai, világ- és Európa-bajnokaival, elhelyezve fényképüket, jelezve sportágukat valamilyen formában. Erre is van több ötletem. A helyszín sajnos meghiúsult, mert a Kádár utcai pálya helyén parkoló épült. Viszont a megyeházával szembeni vagy a zeneiskola szomszédságában lévő zöldterületeken, illetve a megújult Kálvária-dombon szintén megvalósítható lenne ez az elképzelés. A város polgárai, az ide érkező vendégek is láthatnák, kikre vagyunk a legbüszkébbek.

A Veszprémi Szemle főszerkesztője, dr. Karlinszky Balázs Donát Tamást felkérte a kézilabdasportág összegző tanulmányának megírására. Ez hamarosan megjelenik.

A vezető képen: sok száz Építők kézilabda-mérkőzés kommentátora volt. Fotók: Donát Tamás archívumából