Az emberek szeretik a mesét. Mutatja ezt az is, hogy ujjongva üdvözli a közönség az olyan tudományos, fantasztikus filmet, mint a Dűne 2. Hatalom, család, szerelem, háború, vallás, hit – a klasszikus alapmotívumok mind megvannak Denis Villeneuve rendező filmjének második részében. És nem mellékesen mindez lélegzetelállító vizuális effektusokba komponálva. Szinte csikorog a fogunk között a homok, ahogy látjuk a sivatagi anyaggal elárasztani a mozivásznat.
Többnyire szuperlatívuszokban számolnak be a kritikusok és a nézők a Dűne 2-élményről. „Denis Villeneuve nagyeposza valódi audiovizuális orgia”, „lehengerlő, monumentális filmélmény, amit mindenképpen moziban kell látni”, „emlékeztet bennünket arra, hogy egyáltalán miért is szeretjük a filmeket”, “az utolsó leheletemig szeretni fogom” és így tovább. Összességében ez a folytatás pont olyan, amire számítani lehetett, vagy még annál is jobb. Villeneuve és stábja megőrzött mindent, ami az első részben működött, és rátett még egy lapáttal. Így aztán még erőteljesebb és még érzelmesebb csaknem háromórányi mesét kaptunk.
Nem tehetek róla, de nekem néha nevetnem kellett a túltolt fordulatokon és az olyan részleteken, mint mondjuk a „családi atom”. Csakhogy megőrizzem a józan eszemet. Jó, persze, tény, hogy boomer vagyok, túl sok mindent láttam már. Ezért a rajongók nézzék el nekem azt az eretnek véleményt, hogy bár kétség nem fér hozzá, igazán szép ez a film, rengeteg vizuális újdonságot hoz, de nekem akkor is a Sztalker marad az apokalipsziskategória csúcsa Ridley Scott sci-filmjeivel, a Szárnyas fejvadásszal meg a Nyolcadik utas a halál cíművel együtt.
Semmi köze a tudományhoz, vagy mégis?
A Dűne 2 megjósolható, kasszasiker lesz. Meg is érdemli, hiszen a Gyűrűk Ura és a Csillagok háborúja óta rég nem láttunk ilyen nagy vizuális gonddal megépített fantáziavilágot. Minden elismerésem az alkotógárdáé. És ha túltettük magunkat néhány akadékoskodó kérdésen, hogy „most akkor mi van?!”, nyugodtan hátradőlhetünk és élvezzük a látványt.
Nagyon érdekes körülmény, a HVG írta meg, hogy maguk az éghajlatkutatók is meglepődtek, amikor a szuperszámítógép révén kiderült, helyes a klímamodell, amit Frank Herbert amerikai író, a Dűne szerzője kitalált az 1960-as években, amikor még nem álltak rendelkezésre számítógépek. Az Arrakis bolygón, ahol ez a második rész is játszódik, valóban elképzelhető az emberi élet, de éppen csak elviselhető a klímája, nyáron túl forró, télen túl hideg az idő, plusz 90 és mínusz 120 fok között ingadozik a hőmérséklet. Mélyen a homokréteg alatt élnek a bennszülöttek és ellenségeik, a hatalmas homokférgek is. Ez az egész végül is azért az írói fantázia szüleményei. Élnek ugyan férgek a homoksivatagokban, de nem ekkorák. És végképp nem termelnek olyan „csodaszert”, amelyet az Arrakis lakói nyernek belőlük a történetben. Az viszont már reális megfigyelésen alapulhat, hogy a homokból kopogással csalogatják elő például a madarak is a férgeket, mint a fremenek a regényben, illetve a filmben.
Lesz harmadik rész is
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az elsőben abbahagyták, és már most látni, hogy lesz harmadik rész is, hiszen bőven maradtak elvarratlan szálak. Ebben a második részben kibontakozik a főhős Paul Atreides messiási szerepe a bosszúvágyával párhuzamosan, amit a kitalált nép, a fremenek vezérének látomásai igazolnak. Amikor elszabadulni látszanak a transzcendens erők, akkor már a tömegek is hinni kezdenek benne. A történetet színezi a messiás jelölt már-már alvajáró anyja, Lady Jessica Atreides, aki furcsa terhessége közben a fremenek szellemi vezetője, tisztelendő anyja lesz. Na és persze a szerelem is megtalálja a fiatal Pault, a Zendaya által alakított fremen harcosnő, Chani alakjában.
A Dűne egyik különlegessége éppen abban rejlik, hogy a misztikus tapasztalatok ellenére megőrzi a hétköznapiság horizontját is az emberi kapcsolatok, karakterek révén. Ugyanakkor sokszor pont emiatt válnak nevetségessé bizonyos jelenetek, köztük a nagy akciók, amiket szó se róla, vizuálisan nagyon szépen kidolgozott a rendező, nézzük akár a hatalmas háborús konfliktusokat, akár az ellenfelek egy-egy párbaját.
„Akié a fűszer, azé az univerzum is”
A film elején megismerjük a fremenek, a dűnék őslakosainak kultúráját, akikkel Paul szövetséget akar kötni a Harkonnen elleni harcban. Javier Bardem (Stilgar) kiváló abban a szerepben, amelyen keresztül a rendező bevezet minket a föld alatti városok csodaváró, harcos világába. Minden színész hozza a formáját, még Zendaya is, akit eddig inkább énekesnőként ismertünk, de azt kell, hogy mondjam, nagyon meggyőző Chani, a fremen harcos szerepében. Valami egészen természetes partneri kapcsolat van közte és a főszereplő Timothée Chalamet között a filmben. Aztán vannak még mindenféle fura alakok is a klasszikusok mellett. Szadista vámpírok, kopasz félmeztelen torz testű gladiátorok némi rocker beütéssel, ők a gonoszok, a Harkonnenek.
A Dűne alapkonfliktusa két uralkodó dinasztia, a Harkonnenek és az Atreidesek harca egymás ellen a fűszerért és a fűszerrel borított Arrakisért. „Akié a fűszer, azé az univerzum is.” Ezek a rosszfiúk sokszor érdekesebbek a jóknál, ahogy az már lenni szokott. Timothée Chalamet a főszerepben a maga édes Harry Potter-képével bárhogy is igyekszik, nem tud olyan szórakoztató lenni, mint Harkonnen báró bolygókormányzó Stellan Skarsgard alakításában.
Annyi mindenről kellene még írni például Hans Zimmer nagyszerű zenéjéről vagy a néha bevillanó fekete-fehér vizuális effektusokról, de már így is jócskán túlírtam a témát. Mindenesetre el kell ismerni, a Dűne 2 az egyik legszokatlanabb pszichedelikus fantasyfilm, amit valaha láttam. Annyi nagy témát feldob és olyan erősen kísérteties, hogy bőven megéri a mozijegy árát. Annyira részletgazdag, az „idegen bolygó”-dizájn annyira kidolgozott, hogy időnként tényleg úgy tűnik, mintha egy távoli civilizáció termékét néznénk.
Aki nem olvasta a könyvet, nyugodtan élvezze a pattogatott kukoricát és a hollywoodi effektusokat. Aki meg olvasta, talán elgondolkodhat egy kicsit az emberiség sorsán is és a szükségtelen háborúk értelmetlenségén, amelyek végigsöpörnek a sivatagi kisemberek életén, akiknek nem marad más, mint megpróbálni túlélni ebben a durva világban.
Vezető kép: Előtérben a főszereplő Timothée Chalamet és partnere, Zendaya. Fotó: Dexerto
