EMLÉKMENET – Együtt a kirekesztések ellen

Először lesz Emlékmenet, Veszprémben közös séta a holokauszt áldozataira emlékezve. A város egymást elfogadó és tisztelő polgárai első alkalommal ünnepélyesen, emlékezésekkel, beszélgetésekkel, a művészet erejével emelik fel hangjukat mindenfajta kirekesztés ellen április 16-án, vasárnap.

Civilek szervezik az emlékező sétát a jeruzsálemhegyi zsidótemetőtől a megyeszékhely belvárosán át az Elnökök ligetéig.

– Hivatalosan ez az első Emlékmenet séta Veszprémben, noha egyszer évekkel ezelőtt az egyik párt nyilvános „zsidózásai” ellen tiltakozásul már közös sétára gyűltünk össze – mondja Krámer György koreográfus, a veszprémi Emlékmenet egyik szervezője.

– Napjaink történései arra késztetnek, hogy ne csak baráti körben, de minden jóérzésű polgártársunkkal együtt hangosan mondjuk ki, ez így nem jó, ez így nem mehet tovább. Embereket bélyegeznek meg ma is származásuk, vallásuk, nemi identitásuk alapján. Ezt nem tűrhetjük, és ha most nem tiltakozunk, lehet, hogy holnap már késő lesz. A holokauszt legnagyobb népcsoportja mellett sokféle áldozat emlékét kell felidézni: a cigányokat, az elmebetegeket, a homoszexuálisokat, a más eszméket követőket ugyancsak megsemmisítették egyszerűen azért, mert mások voltak. Úgy gondoljuk, létfontosságú a hangunkat hallatni az egyre erőteljesebb kirekesztések, a súlyos megkülönböztetések ellen.

– Még mindig csak remény, hogy ha beszélünk a nyolc évtizede elkövetett szörnyűségekről, embertársaink kiirtásáról, ha nem felejtjük el milliók meggyilkolását, ha hitet teszünk arról, hogy soha többé! – akkor megakadályozhatjuk az ismétlődést. Erről szól a veszprémi Emlékmenet .

– Naiv hit nélkül pedig nem megy – állítja a táncművész. – Hinnünk kell abban, ha ma fölemeljük a hangunkat azok ellen, akik tagadják a népirtást, gátat szabhatunk a szörnyűségeknek. Sajnos én is tapasztalom a mindennapokban – akár a magyar törvénykezésben is – a bántásokat, a megbélyegzéseket, de nincs más lehetőségünk, mint megtörni a csendet, a néma hallgatást. Hogy a közöny vagy a félelem az oka, nem tudom. Azt viszont hallom, a másik oldalon a kirekesztés, a gyűlöletkeltés egyre hangosabb, egyre bátrabb. Ezt nem hagyhatjuk.

– Bíztunk benne, hogy a tömeges mészárlások soha nem ismétlődnek meg. Hitünket cáfolják a tények, láthattuk a föltárt tömegsírokat a szomszédunkban, Szerbiában (Srebrenicában szerb egységek 8000 muzulmán férfit és fiút mészároltak le 1995 júliusában – a szerk.), hogy csak a kontinensünkön maradjunk.

– A nácik azért tudtak kegyetlenül fellépni a zsidósággal és a cigánysággal szemben, mert kevesen szólaltak meg a népirtás ellen. Sokan hivatkoznak arra, hogy a népirtást a nácik, a nyilasok és kollaboránsaik hajtották végre. Ők ehhez kevesek lettek volna. A korszak társadalmának nagy része: munkatársak, ismerősök, akiket addig a zsidók barátaiknak hittek, eltűrték, hogy szomszédaikat megfosszák alapvető jogaiktól, kirekesszék a társadalmi és a gazdasági életből, megkülönböztető jelekkel megalázzák, majd menetoszlopban végighurcolják őket a települések utcáin fényes nappal a megsemmisítő táborokig. Az egykori jó szomszédok közül sokan azonnal kiürítették az elhurcoltak lakását, s ha valaki véletlenül visszajött, többnyire nem részesült örömteli fogadtatásban.

Mi nem leszünk ilyen szomszédok!

(Az Emlékmenet résztvevői vasárnap 17 órakor indulnak el a Szél utcai zsidó temetőtől.)

Vezető képünkön: Holokauszt-emléktábla Veszprémben. Fotó: kozterkep/mabuplic