FELELŐS ÁLLATTARTÁS – Ivartalanítás, csip, védőoltás, törvényi szigor

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik” – idézik gyakran, de az állatvédelem ügye mégsem téma sem a kormány, sem az önkormányzatok számára. Pedig nagyon fontos lenne beszélni a helyzetről, és elindulni egy olyan úton, ahol megoldásokat találunk a fennálló problémákra.

Nézzünk meg néhány adatot arról, hogy hogyan is bánunk az állatainkkal, és azon belül elsősorban a kutyáinkkal Magyarországon.

Ráunnak, túl öreg, költözködnek…

Kétmillió kóbor kutya és több millió kóbor macska országa vagyunk. Évente körülbelül ugyanannyi kutyát adnak le maguk a tulajdonosaik, mint amennyi talált ebet bevisznek. Az állatok bekerülésének leggyakoribb oka, hogy „ráuntam”, „túl öreg”, a család szociális helyzete, vagy költözés.

Csak az Illatos úti ebrendészeti telepre minden évben 2500–3000 gazdátlan kutya kerül be, 150 állat szorul sürgősségi ellátásra, és 15–20 ebről feltételezhető, hogy bántalmazták. Emellett 600–700 kölyökkutyát adnak le a gazdik, akik szuka kutyájuk nem kívánt vemhességének eredményeként jönnek rá, hogy a kölykök felelősségteljes elhelyezése milyen nagy problémát jelent. A menhelyi ebek ötöde, az ebrendészeti telepeken élőknek pedig több mint harmada nem talál új gazdára. Ha nem jelentkeznek értük, a gyepmester 14 nap után elaltathatja őket, ha pedig maga a gazdi adja le a kutyát, azonnal elpusztíthatják.

Lelkiismeretlen szaporítók

Hemzsegnek a szaporítók, ahol már 25–60 ezerért kaphatók az éppen divatos kölyökkutyák, és ahol senki sem ellenőrzi a kötelező csipet vagy az alapvető védőoltásokat. Egy komoly tenyészetben persze legalább százezer forintos költség, míg egy egészséges kölyök eladó állapotba kerül.

Hiába az elvben szigorú jogszabályok, a rossz bánásmódot vagy az állatkínzást bizonyítani kell, ellenkező esetben a szaporítók perlik be kártérítésért az állatvédőket.

Már az iskolában oktatni kellene

És hogy milyen eszközökkel tudnánk ezen segíteni? Oktatás, oktatás, oktatás, és persze az ivartalanítás támogatásával, a törvények tényleges betartásával, a szaporítók visszaszorításával, és az örökbefogadás ösztönzésével. A szigorú büntetés prevenció nélkül nem megoldás. Már az iskolapadban meg kell ismertetni a gyerekeket a felelős állattartás jelentésével

Tévhitek

El kell oszlatni a tévhiteket, miszerint a kutya maradékot és csontot eszik, csak a kertbe való; ha szökik vagy agresszív, akkor pedig láncra verjük. Tévhit, hogy az ivartalanítás rossz, a nevelés egyenlő a fizikai bántalmazással, a menhely a megunt állatok gyűjtőhelye, vagy az, hogy a kutyának nem kell a séta, mert a kertben úgyis szaladgál. Érdemes szem előtt tartani, hogy a kutyák pontosan ugyanúgy kötődnek a gazdájukhoz, ahogyan a gyerekek a szüleikhez. A problémák megoldásába be kell vonni a szakértőket, és erőforrást kell erre elkülöníteni. Szemléletbeli változtatásokkal sokkal szorosabb viszonyt lehetne kialakítani különböző intézmények, iskolák, kórházak, idősotthonok, munkahelyek és állatmenhelyek között.

Jeszenszki Klaudia szociológus