Férfinő: Ádám, az androgün

Szentkuthyt olvasgatva – egészen véletlenül – érdekes adalékra bukkantam a Veszprém Kukacon elkezdett nő-férfi vitához. Úgy látszik, eredetileg Ádám is androgün volt, és csak az Isten választotta le belőle Évát. Hát persze!

Ismerjük a mitológiából, a bibliából az ember teremtésének történetét, mégsem szoktunk gondolkozni rajta. Tudomásul vesszük és passz. Na de most Szentkuthy, egy vele készült réges-régi monstre interjúban felkapcsolta a lámpást a fejemben! Többek között rengeteg minden mellett arról beszél, hogy mennyire érdekli az androgínia (ő így nevezi, i-vel) vagy hermafroditaság: „mikor egy és ugyanazon állati vagy emberi egyed anatómiailag és lélektanilag egy személyben nő és férfi. (…) A mitológiából úgy tudjuk, hogy kezdetben állatok, emberek androginek voltak.” Mi ennek a mítosznak az alapja? Az ókori görögök úgy képzelték – ahogyan Platón A lakoma című művében leírja –, hogy az emberek eredetileg kétneműek voltak. Elválaszthatatlan egységet alkotott nő és férfi. Olyanok voltak, mint egy gömb, négy karral és négy lábbal. Ők voltak az androgünök. „Mert egyébként mi a fenének lenne a férfiaknak két mellbimbójuk?” – kérdezi Szentkuthy.

Az androgyn (androgin vagy androgün) szó jelentése a görög androsz (férfi) és güné (nő) szó összetételéből származik, magyarul: férfinő. Ez az úgynevezett harmadik nem, amely se nem nő, se nem férfi, azaz inkább mindkettő, de nevezik semlegesnek is. Tökéletes harmóniájukat még az istenek is megirigyelték, ezért aztán fogták, és egy szép napon kettéválasztották őket. Azóta boldogtalan minden ember, és egész életében keresi elveszített másik felét.

Tényleg rettentően érdekes kérdés ez az androgínia, különösen most újra a XXI. században, amikor egy újfajta nőtípus és egyben új férfitípus kezd kialakulni. A férfias karakterjegyek kifejlődése – beleértve a vezetési stílust és a divatot is – a nők esetében, a több ezer évig fennálló férfiközpontú társadalom miatti elfojtások következtében sokkal látványosabb és talán elterjedtebb is. Ezért nem is annyira a modern kori Éván, mint a modern kori Ádámon szokott gúnyolódni a Facebook népe. Amikor szoknyát húznak a férfi modellekre. Mert az, hogy a nők nadrágban (is) járnak, már evidens.

A magyar költészetben Ladik Katalin is foglalkozott az androgün jelenséggel, amit a kínai jin-jang szimbólummal is szokás ábrázolni. Verseiben megpróbálja az androgün nő-férfi nézőpontjából is nézni a világot.

„Ugyanez megnyilvánult a performanszaimban is, amikor vagy angyalszárnyat viseltem, vagy Janus-arcot, maszkot öltöttem” – nyilatkozta az artportalnak. Hozzáfűzve, hogy a kíváncsiság ösztönözte a személyiségmegosztásra. Megtapasztalni azt, hogy milyen más bőrében létezni.

Ladik Katalin, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben indult kelet-európai neoavantgárd meghatározó alakja, performer, színésznő, költő november 19-én lép fel Veszprémben a Pannon Várszínház Híd programján Alice Kódországban című előadásával. Ladik Katalinnal az előadás után Ladányi István irodalomtörténész beszélget.

A vezető képen Ladik Katalin, akinek a személyes mitológiájában is helyet kapott az androgün motívum. Fotó: artportal.hu