GÓLYÁK – A veszélyeztetésük is büntetendő

Megérkeztek a gólyák az Árpád utcai fészekbe, és máris áll a bál a gólyapártiak, valamint a gólyaellenesek között. A volt Tapó fogadóból kialakított társasház lakói ugyanis galambtüskéket helyeztek fel az utcai kőkerítésre, ahová tavaly rendszeresen leszállt a gólya és vad dühvel csépelte saját képmását az autókihajtást segítő tükörben. Közben pedig ürített. Sokat.

Márton Vlad András, a BirdMania Madárpark és Természetvédelmi Mentőközpont vezetője mindent tud a gólyákról és a madárvédelemről. A véleménye határozott: a galambtüskéket le kell szedni, mert a fokozottan védett madaraknak már a veszélyeztetése is büntetendő.

Nézzük, mi is a baj az Árpád utcai fészek lakóival! A bevezetőben említett kellemetlenségen túl a gólyák tavaly a társasház udvarát is magukénak tekintették, az ott parkoló gépkocsikkal együtt. Literszámra hagyták ott a névjegyüket minden létező felületen, hajnalonként pedig nemcsak a közlekedési tükörben látott képmásukkal harcoltak, hanem az ajtóüvegekben látottal is. Jó hangos csőrcsattogtatással. A lakók eleinte színes műanyag szalagokkal próbáltak a korai ébresztő ellen védekezni, később egyszerűen beragasztották újságpapírral az üvegfelületeket. A közös képviselőjük akkor arra panaszkodott, hogy komoly pénzeket kell költeniük az udvar fertőtlenítőszeres, magas víznyomásos feltakarítására. Nagyon remélték, hogy a gólyák idén nem jönnek vissza, de bizony megérkeztek.

– A galambtüskék könnyen felsebzik a gólya lábát, elfertőződhet, belepusztulhat az állat. Ez az első körben természetvédelmi bírságot, de akár börtönbüntetést is jelenthet – magyarázta András. – Más megoldást kell keresni. A kőkerítés tetejére tegyenek a lakók egy biztonságosan rögzített dézsát, bele leandert, esetleg valami törpe ciprusfélét, vagy akár magas műpáfrányt. Arra a gólya már nem fog leszállni. A tükröt pedig úgy helyezzék el, hogy mellette, előtte ne legyen hely a madárnak. Az, hogy egy „másik” gólya ellen harcol, neki természetes viselkedése, nem szórakozásból vagy az emberek direkt bosszantására cselekszi.

– És az udvar? Az autók? Az üvegek? Azokkal mi legyen?

– Nekem 17 gólyám van, nálam jobban senki nem tudja, mi a gólyapiszok. De ez csak öt hónap egy évben. Ha a lakóknak ennyi is sok, az udvart és az autókat magasan kifeszített girlandokkal védhetik, ahogy az autópiacokon is szokás. A gólyának 3–4 méter kell ahhoz, hogy leszálljon. Ha akadályozva van, akkor nem fog az udvaron sétálgatni meg a kocsikon ugrálni. Az ajtóüvegekre pedig tegyenek külső szúnyoghálót, az egyébként is hasznos.

András örömmel mesélt az ő kedves madarairól, és szívesen válaszolt a kérdéseimre. Hogy sok ezer kilométert tesznek meg minden évben, már az óvodások is tudják. Ám azt a felnőttek közül se sokan, hogy a nálunk született kis gólyák legközelebb csak három év múlva térnek vissza hozzánk Afrikából, amikor elérik az ivarérettséget. Már amelyik megéri ezt a kort, mert az elhullási arány nagyon magas, 90 százalék!

– Jó lenne pontosabban tudni, hol és miért pusztul el ennyi példány. Komoly szponzori támogatás kellene, hogy minél több madár kaphasson jeladót. Néhány tucatnyi ezekből csak a bulvárhírekhez elég, a komoly megfigyelésekhez nem ad elég információt. Ha tömegesen tudnánk követni az itthoni mozgásukat, a vándorlásukat és a hazatérésüket, megtudhatnánk, merre, milyen veszélyeknek vannak kitéve, mit esznek, sokszor sajnos műanyagot a szeméttelepeken, hogyan alkalmazkodnak a változó klímához.

Megtudtam még, hogy a három év után először visszatérő gólyák sosem a születési fészküket keresik fel. Néha egészen távol, máskor a környéken ugyan, de 50 kilométernél nem közelebb kezdenek önálló életet. A természet így hárítja el a beltenyészet kockázatát. Ezek a gyönyörű madarak hosszú életűek. Ideális esetben a 35–40 évet is megérik, és minél idősebbek, annál rutinosabbak a túlélésben. Hűségesek a párjukhoz és ismerik a hosszú házasság titkát.

– Hozzánk csak a családalapítás miatt jönnek. Amikor a fiókákat szárnyra bocsájtják, külön-külön vágnak neki a hosszú útnak Afrika felé, és haza is külön utakon érkeznek. Viszlát tavasszal! Valahogy így búcsúznak el egymástól. A fészekre a hím érkezik meg hamarabb, kicsit rendet tesz és vár. Akár két-három hétig is. Ha ez idő alatt idegen tojó próbálkozik a fészeknél, azt elkergeti. Előfordul persze, hogy a párja elpusztult valahol és hiába a várakozás. De a megözvegyült gólya csak április vége felé fogad be új „feleséget”.

– Mi van akkor, ha a hím pusztul el, megérkezik a párja és üres fészket talál?

– A tojó nem vár, mert nem várhat túl sokáig. A gólyáknál évente csak egyszer van peteérés, és ha nem történik meg időben a megtermékenyítés, akkor már nem lesz szaporulat. A nőstény állat ezért 2–3 nap után elkezd párt keresni.

Jó esetben, ahogy ez most az Árpád utcai fészekben is történt, mindkét szülő épségben megérkezik. Hamar munkához is lát a hím, és nagyjából nyolc nap múlva már ott az első tojás. Vagy hamarabb. Ez bizony azt jelenti, hogy a „menyecske” a hazaúton félrelépett. Ezt a hím gólya pontosan tudja, és addig tesz-vesz, szöszmötöl a fészekben, míg az ilyen idegen tojás valahogy véletlenül kiesik. Nem rendez jelenetet, nem tesz szemrehányást, megoldja csöndesen. Aztán már együtt örülnek a közös gyerekeknek.

Két éve viszont nem születtek fiókák az Árpád utcai fészekben, pedig voltak lakói. András erre is tudott magyarázatot.

– Néha nagyon viszontagságos az útjuk visszafelé. Ha zordak az időjárási körülmények, vagy nem találnak elég ennivalót, a szervezetük minden energiáját a túlélésre fordítja. Ilyenkor elmaradhat a peteérés, nem alakul ki megtermékenyíthető tojáskezdemény. Maguk a tojások is nagyon érzékenyek a költés idején. Ha a madarakat megzavarják és a tojások a szülő testhőjének védelme nélkül maradnak, pár perces direkt napsütés végez velük. A lehűlést, úgy húsz fokig, több napon át is kibírják.

Az Árpád utcai fészket egy villanypózna tetejére helyezték át az itteni madármentők, amikor az egykori Tapó fogadó kiszolgáló épületének magas kéményét lebontották évekkel ezelőtt. A gólyapártiak nem ok nélkül érvelnek azzal, hogy ezek a nemes madarak sokkal előbb itt voltak, mint a társasház lakói. Próbáltam elérni telefonon a közös képviselőjüket, egyelőre sikertelenül. Remélem, olvassák ők is ezt az írást és megszívlelik András tanácsait! Hiszen csak öt hónap. Öt hónapnyi csoda. Mi mindenesetre újra kihelyezzük a Lassíts! Gólya az úton! tábláinkat, ahogyan tavaly is. Vigyázzunk rájuk mindannyian!

Képek forrása: a szerző és a BirdMania Facebook-oldala