GYÁSZ – Isten veled, Laci!

Kedves Belső Laci! Felfoghatatlan, hogy te is ilyen fiatalon elmentél. Hogy ez az alattomos betegség legyőzött. Pedig téged nem szoktak csak úgy egyszerűen kicselezni. Mindig határozott, gyors, kemény hátvéd voltál a veszprémi futballcsapat jobb oldalán. Megkerülni is nehéz volt, nemhogy lefutni, mert remekül helyezkedtél, olvastad a játékot. Bajnok voltál, aki történelmet írt, hiszen tagja voltál az NB I-be jutott csapatnak! Utána edző, aki fiatalokat nevelt a sportágnak!

Most azonban ez a sunyi covid-ellenség páros lábbal, orvul, becstelenül csúszott rád. Mi, akik szerettünk, tiszteltünk téged, itt várjuk a hírt, hogy mégsem igaz.

Az első pillanattól tudtuk, hogy mi van veled! Bármennyire is nem mondanak semmit, nem tájékoztatnak ebben a városban a járványról, akik figyeltek rád, törődtek veled, azok tudtak a nehéz helyzetedről, és adtuk tovább a legfrissebb információkat rólad a neten onnantól kezdve, hogy mentőautók siettek érted három hete.

A veszprémi futballbarátok aggódva, de reménykedve várták, hogy javul-e az állapotod, gyógyulsz-e már, ott leszel-e megint az öregfiúk találkozóján a Jutasi úton? Aztán nagy, hosszú, mélységes csend következett…

Szomorúvá tettél sokunkat! Könnyezve búcsúzunk tőled, akik a világ legnépszerűbb játékának köszönhetően ismertünk meg téged Veszprémben. Isten veled, Laci!

Donát Tamás