GYÁSZNAP – Újratemetésben verhetetlenek vagyunk

Megalázó kivégzések, elrettentésül közszemlére kitett holttestek, azok titkos ellopása, rejtett sírba tételek, majd bocsánatkérések közepette látványos újratemetések. Ez utóbbiban verhetetlenek vagyunk. Az október hatodikai gyásznap tökéletes példa minderre.

Hivatalosan október hatodika nemzeti gyásznap: félárbocra engedik az országzászlót a Parlament előtt, néhány helyen kiteszik a nemzeti lobogót, iskolai kötelező megemlékezéseket szerveznek, a települések egy részén ünnepi műsorral tisztelegnek a hősök előtt.

Igen gyásznap, de kérdés, hogy mindez mivégre, vajon eljutnak-e ma az október hatodikához köthető tragédiák a polgárokhoz? Felidézésük megteremtheti-e ebben a kettéosztott országban bármiféle összetartozás érzését? Felmérések megerősítik a kérdés költői voltát. Már az is eredmény, ha legalább 4-5 aradi tábornok neve elhangzik. Rajk Lászlóné erőfeszítése, hogy férjét ezen a napon újratemessék, a homályba vész. Talán harmadik újratemetése mártírtársaival „megvan” 1989-ből. Hasonlóképp az aradi vértanúk többségét is háromszor temették újra. Ezekben a ceremóniákban verhetetlenek vagyunk.

A krónikák szerint a szabadságharc idején az ítéletek, a kivégzések sorrendje és módja Haynau személyes bosszúja alapján történt. Golyó általi halállal reggel fél hatkor végezték ki Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek. Felakasztottak kilenc tábornokot: Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Vécsey Károlyt. Folytatódott a megalázás: holttestük az aradi várban elrettentésül közszemlére került. Néhányuk földi maradványait száz arany fejében ellophatták a családi sírboltokból. Első hivatalos újratemetésük évtizedek múltán a kivégzés vélt helyén felállított obeliszk alatti kriptába történt. Megszervezték harmadszorra is az újratemetést 1974-ben, így Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő kivételével az aradi vértanúk napjainkban már egy helyen nyugszanak. Miniszterelnökük, Batthyány Lajos holttestét október 6-án szintén ellopták, őt kétszer temették újra.

A függetlenség, a szabadság hőseinek példájához ragaszkodott a koncepciós perek legismertebb áldozatának özvegye, Rajk Júlia is. Rajk Lászlót 1949-ben akasztották fel, majd jeltelenül elföldelték. Felesége addig járt az akkori pártvezetők nyakára, míg azok nem rehabilitálták a férjét. Nyilvános temetése kétszázezer ember néma tüntetése volt 1956. október 6-án. Társainak újratemetése 1989-ben a rendszerváltás nyitánya volt.

Mindenki fogadkozott, nem lesz ilyen többé.

A történészek mára kiderítették, hogy további három vértanú is a bosszúhadjárat elszenvedője volt, de mintha történelmi köztudatunk nem venne tudomást Ormai Norbert honvéd ezredesről, Ludwig Hauk őrnagyról és Kazinczy Lajos honvéd ezredesről. A három további áldozat pontos nyughelyét sem ismerjük. Az aradi vértanúk sírját Ferenc József uralkodása idején, 68 évig nem lehetett feltárni. Utána a trianoni diktátum következtében a Romániához csatolt Aradon 1932-ben engedélyezték ugyan a feltárásokat, de akkor az ismert 13 vértanú földi maradványaira összpontosítottak.

Vezető képünkön az aradi 13 vértanú tablója. Forrás: Wikipédia