Egyre gyakrabban tapasztalni nyilvános helyen, szállodában, repülőn, buszban, strandon, hogy a felnőttek nem hajlandók tolerálni mások gyerekeit. Változik a társadalmi hozzáállás, amit az is mutat, hogy „gyermekmentes hely” táblával hirdetik magukat egyes szállodák, vendéglők.

Mélyen rögződött bennünk, hogy a gyerek az új élet, a jövő, az öröm, a reménység. Ha nem így lenne, talán nem is szülnének a nők és nem vállalnák a családok a gyereknevelés terhét. Most mégis változni látszik ez a hozzáállás. „Nem vagyok köteles tűrni, hogy egész úton ordítson a fülembe egy hisztérikus gyerek!”- kelt ki magából egy repülőjárat utasa az egyik online közösségi oldalon. A hozzászólásokból kitetszik, másokat is idegesítenek a neveletlen vagy viselkedészavaros gyerekek, akik mindenféle kontroll nélkül dühöngnek a szállodák recepcióján, rohangálnak a vendéglői asztalok között, rugdossák a székeket, borogatják a tányérokat. „Be kell zárni őket a mosdóba!”, „A székhez kötözni!” – záporoznak az ennél is durvább kommentek.

Szinglik kontra családosok

Hogyan válik gyerekellenessé egy társadalom? Talán a szinglilét térnyerése miatt? A home office és zoom generációk bizonytalanok a gyermekvállalást illetően, mert úgy érzik, nem tudják ellátni őket, esetleg mert ez hatással lehet karrierjükre és magánéletükre, mert aggódnak a Föld túlnépesedése miatt, vagy azért, mert nem tudni, hogy a gyerekeik milyen világban nőnének fel.

Vagy még inkább a nevelés hiányosságai okozzák a gyerekellenességet? Szó mi szó, vannak szülők, akik teljesen szabadjára engedik gyerekeiket utcán, nyilvános helyen, sőt talán még örülnek is, ha kicsit megszabadulnak tőlük. Boldogítsanak mást is, aki útjukba kerül! Látni anyukákat mobiltelefonon vagy akár élőben is hosszasan cseverészni, miközben elvárják, hogy vigyázzon a gyerekükre, aki éppen az útjába kerül. Ezek a gyerekek boldogtalanok, magányosak és talán úgy képzelik, minél lehetetlenebbül viselkednek, annál nagyobb figyelmet kapnak. Amiben van is valami. Csakhogy ez a figyelem inkább elutasító, mint megerősítő.

A szolgáltatók érzékelve a helyzetet, igyekeznek kiszolgálni ezt a társadalmi hangulatváltozást, megjelentek a „gyermekmentes hely” feliratok szállodákban, repülőjáratokon, vendéglőkben.

Gyermekellenes kommentek

Persze, ez a főleg a közösségi médiában elharapózott gyermekellenesség stresszeli a szülőket. A CNN összeállítást készített a témáról. Megszólalnak benne anyák, akik úgy érzik, úton-útfélen bocsánatot kell kérniük a gyerekük miatt, még ha nem is csinál semmi extrémet. Nem mernek buszra, repülőre szállni, mert attól félnek zavarnák az utastársakat.

Az összeállítás szerzője emlékeztet rá, hogy mindig is voltak ellentétek azok között, akiknek van gyerekük és azok között, akiknek nincs. „2000-ben Elinor Burkett a The Baby Boon: How Family-Friendly America Cheats the Childless című könyvében írt a gyermektelen felnőttekről, akik már akkor felháborodtak a szülőknek járó állami juttatások és munkahelyi rugalmasság miatt.” Egy, a könyvben idézett személy az irodát az anya által a munkahelyre rendszeresen bevitt gyerekek miatt állatsimogatóhoz hasonlította.

Anyatigris akcióban

Azóta csak tovább romlott a helyzet, egyrészt még tovább lazultak a nevelési elvek, ugyanakkor az internet teret adott a gyerekellenes kirohanásoknak. Yolanda Williams pszichológus, a „Parenting Decolonized ” alapítója azt mondja, azok a szülők, akik a szelíd és tudatos megközelítés miatt felhagynak a büntető vagy tekintélyelvű gyermeknevelési stílusokkal, néha túlságosan is megengedők. „Az emberek általában azt várják a szülőktől, hogy közbelépjenek, ha gyermekük zajong vagy zavaróan viselkedik, és megvan a véleményük azokról, akik gyermekük szükségleteit a felnőttekkel szemben előnyben részesítik nyilvános helyen.”  Nem pedig azt, hogy anyatigrisként védelmezzék a vásott kölykeiket.

Mivel egyre kevesebb nő hajlandó szülni, vannak anyák, akik már várandósan úgy érzik, őket megilleti minden hódolat. Ők azok, akik a gyerekkocsit úgy tolják maguk előtt, mint egy tankot, csak hogy nem kiabálnak, hogy félre az útból! Ők biztosan nem fogják arra nevelni a gyereküket, a kishercegüket, hogy udvariasan viselkedjen másokkal. Viselkedjenek mások udvariasan ővelük! Pedig ha elolvasnák egyszer A kis herceg könyvet talán felfognák, hogy udvariasság is van a világon.

Gyereknevelési tanácsadóktól, óvónőktől, tanítónőktől tudni, hogy egyre több a viselkedészavaros gyermek. Ennek az okaiba ne menjünk bele, de tény, hogy velük nem egyszerű. Ismerek egy apukát, akinek az autista kiskamasz fia az élő fába is beleköt, aki az útjába kerül. Az apa úgy próbálja ezeket a kritikus helyzeteket oldani, például boltban a pénztárnál várakozva, hogy matematikai feladványokat ad a gyereknek, aki zseniális fejszámoló. Ha számol, akkor nincs ideje hisztizni, kötözködni.

Van olyan anyuka, aki viszont pont amiatt aggódik, hogy az érzelmei elfojtására neveli a gyerekét. „Pszt, viselkedj!” – figyelmezteti a boltban. Az elfojtás nem megoldás. Na de akkor?

Nem könnyű megválaszolni a kérdést, hogyan lehetne fölöslegessé tenni a „gyermekmentes hely” táblákat. Meg kellene próbálni normálisan nevelni a gyerekeket, sok figyelemmel, szeretettel, hogy ők is így akarjanak viselkedni, ezt akarják visszaadni. Ehhez elsősorban is normális emberi, társadalmi viszonyok szükségesek. A nevelést segítő körülmények. A CNN-összeállítás konklúziója: „Minél kevesebbet fektetünk be a családokba, annál nehezebbé tesszük a szülők életét, ami oda vezethet, hogy mindenhová magukkal kell vinniük gyermekeiket. Ez azzal is jár, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy gyermekeik mindenáron előrejussanak. És amikor ez megtörténik, a gyerekekkel kapcsolatos panaszok köre elölről kezdődhet.”

Vezető kép forrása: Marie Clarie