Hagyjuk már a gyerekeket!

A tiltott könyvek, az irodalom bizonyos jeles alkotásai ezentúl csak zárt csomagolásban értékesíthetők – a kiskorúak védelmében. Nehogy befolyásolják a nemi orientáltságukat. Ki találta ki ezt a kiskorúak védelmét a homofóbiával összekötő törvényt? Na meg annak a végrehajtási rendeletét? Anya szülte az ilyent? Hagyjuk már a gyerekeket!

Mégis hogy gondolja a törvényalkotó, becsomagolnak mindent, ami nem való ötéves kezébe? Az egész világot a gagyi tévéműsorokkal, hazug sajtóval, durva politikai beszéddel, bűnügyekkel, terrorizmussal, háborúkkal együtt? Vagy? Nem lenne jó, úgy ahogyan eddig, hogy a szülő, a nagyszülő, óvónő, a tanítónő, tanár odafigyelne a gyerekre, hogy megfelelő életkorban jussanak megfelelő információkhoz, történetesen megfelelő könyvekhez? Adyt, Babitsot, Rimbaud- meg Villon-verseket majd tizenévesen olvasson leghamarabb, mondjuk. Ha még egyáltalán hajlandó lesz verset olvasni. 

Nem kell becsomagolni, hermetikusan lezárni a könyvkereskedéseket, helyette inkább beszélgessünk a gyerekekkel! Figyeljünk oda rájuk, válaszoljunk arra, amit kérdeznek. Ha így folytatja ez az ország, nagyon nevetségesek leszünk, még majd zoknit húzunk a szék lábára, mint a korábbi prűd korszakok egyikében. 

Hagyjuk már a gyerekeket!  Fogjuk fel, hogy azért vannak a szülők, nagyszülők stb., hogy beszélgessenek velük, vigyázzanak rájuk. A gyerek nem hülye. Sok mindent megért. Többet is, mint gondolnánk. Szóval nehogy már a képzeletbeli ötéves Móricka színvonalára süllyesszük a kulturális életet! Mint ahogyan a vajdasági Tanyaszínház Kazimir és Karoline előadásának betiltása kapcsán az egyik fő érv az volt, hogy be kellett fogni az unokák szemét, fülét, olyan „prasnya” jelenetek vannak benne. Ehhez képest, aki látta az előadást, állítja, hogy semmi olyan nem volt benne, amit a gyerek ne láthatna, hallhatna otthon vagy a szomszédban.

Hagyjuk már a gyerekeket!  Nem a felnőttek színházát kellene gyerekszintre levinni, hanem ha ekkora igény van rá, akkor matinét játszani a gyerekeknek, bábosokat hívni, mit tudom én.

Nem a színház és a könyvtár a nagy veszélyforrás, ezt nyilván jól tudják azok a törvényalkotók is, akik gumicsontot dobtak ezzel a „homoszexuális” propagandát tiltó dumával a közbeszédbe. Hanem az interneten látható ártalmas tartalmak a szinte kivédhetetlenek. A videók, amit megoszthatnak a gyerekek egymás között. Ezek ellen pedig tényleg nincs más megoldás, mint a beszélgetés, nevelés. Mert nem elég a gyerekeket megszülni, aztán befogni a szemüket, fülüket, vagy hermetikusan lezárni körülöttük a világot – értelmesen nevelni is kellene, mindenekelőtt. Meglepő, nem? Erre nem számítottak a törvényalkotók? Lehet, hogy a gyermekpszichológia egész könyvtárra való elméletét becsomagolták már jó előre, nehogy megzavarja kapkodó tudatukat.

Fotó: EPA-EFE