Ma van a homofóbia, a transzfóbia és a bifóbia elleni világnap. Erről egy régi történet jutott eszembe.

A kilencvenes évek közepén fölhívott egy ismerősöm, hogy szeretne velem találkozni és beszélgetni. Kíváncsivá tett. Nem voltunk barátok, csupán kollégák (az illető nem veszprémi). Korábban éppen csak a mindennapi legszükségesebb, a munkával kapcsolatos kommunikáció zajlott közöttünk. Mi lehet az a téma, amiről bizalmasan szeretne velem beszélgetni?

Egy kávéház teraszára ültünk ki. A kollégám nagyon zavarban volt. Először az időjárásról beszélgettünk, majd a szerkesztőségi életről. Aztán hirtelen kiszakadt belőle: – Meleg vagyok.

Csak egy kicsit lepődtem meg. Nem azon, hogy ő meleg, hanem azon, hogy ezt éppen nekem árulja el. Beszélgettünk tovább, nekem pedig közben kavarogtak a gondolataim. Itt van ez az ember, akivel eléggé felszínes a viszonyunk, de valami miatt mégis úgy vélte, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember élete legnagyobb titkának befogadására. Nem mondhatta el a szüleinek, a barátainak, elmondta hát nekem, egy félig idegennek, akiről feltételezte, hogy befogadó. Micsoda feszültség lehetett ebben az emberben azóta, amióta felfedezte a másságát! Micsoda félelem szorongathatta évek óta, hogy mi lesz, ha kiderül! A titkát természetesen megtartottam magamnak, soha senkinek nem beszéltem róla.

Ma van a homofóbia, a transzfóbia és a bifóbia elleni világnap. A Háttér Társaság megbízásából a Medián tavaly novemberben közvélemény-kutatást végzett, amelyből kiderül, hogy a magyar társadalomban tovább javult az LMBTQI-közösség általános elfogadása. Már a magyarok több mint felének van LMBT-ismerőse, és 71 százalékuk elfogadó lenne, ha előbújna a gyermekük. A 2019-es adatokhoz képest 24 százalékról 16 százalékra csökkent azok aránya, akik megpróbálnák meggyőzni a gyermeküket arról, hogy ez nem a jó út. 16 százalék helyett már csak 8 százalék vinné orvoshoz vagy pszichológushoz a gyermekét ilyen helyzetben.

A magyar társadalom közel fele, 49 százaléka támogatja az azonos neműek házasságát, a válaszolni nem tudók vagy nem akarók figyelmen kívül hagyásával ez az arány 51 százalék. 66 százalék teljesen és további 6 százalék inkább egyetért azzal, hogy egy azonos nemű pár tagjai is lehetnek jó szülők. Ez jelentős változás 2019-hez képest, akkor a teljesen egyetértők aránya még csak 17 százalék volt.

60 százalék úgy vélte, hogy lehetővé kell tenni azt, hogy az azonos nemű párok örökbe fogadhassanak. 22 százalék változatlanul hagyná a törvényt, és mindössze 11 százalék venné el a gyermekeket az azonos nemű pároktól.

A kiskorúak LMBTQI-tartalmakhoz való hozzáférését korlátozó, ún. „gyermekvédelmi törvényről” 83 százalék hallott. 58 százalékuk szerint probléma, hogy az állam dönti el, mit tanítanak az iskolában a szülők és a tanárok helyett. 57 százalék szerint gond, hogy ellehetetlenítették az iskolai szexuális nevelést. 56 százalék szerint baj, hogy az állam cenzúrázza a médiatartalmakat. A relatív többség (45 százalék) visszavonná a törvényt, 19 százalékuk ugyanakkor tovább szigorítaná azt.

A megkérdezettek 73 százaléka lehetővé tenné, hogy a transznemű emberek bizonyos feltételek esetén megváltoztassák nemüket és nevüket az irataikban. 

A társadalom 57 százaléka gondolja úgy, hogy az államnak fel kell lépnie az LMBT-embereket érő hátrányos megkülönböztetés ellen. 84 százalék szerint elfogadhatatlan, ha egy politikus az LMBT-emberek ellen gyűlöletet kelt.

A jelentés az LMBTQI-emberek társadalmi elfogadásért küzdő állami szervek és civil szervezetek számára megfogalmazott ajánlásokkal zárul.

A kutatás részletes adatait tartalmazó kiadvány erre a linkre kattintva érhető el.

Fotó: Rebecca Gredley/AAP