Gulyás János munkái az ország lelkiismeretét jelképezik

Elhunyt Gulyás János filmrendező. Munkái Magyarország lelkiismeretét jelképezik. Olyan témákat dolgozott fel, amikről tilos volt beszélni évtizedeken át. Veszprém megyében sokat forgatott. Dokumentfilmjei közösségeket teremtettek a legfájdalmasabb dolgok felmutatásával.

Gulyás János halálhírére kevesen kapják föl a fejüket. Nevét nem nagyon ismerik a nézők, többnyire fivérével, Gulyás Gyulával együtt emlegetik őket. 

A hatalom épphogy megtűrte Gulyás János és fivére alkotásait, azonban a rendszerváltás után sem taposták egymást az emberek, hogy láthassák azokat. Kényelmetlen, gyakran fájdalmas volt szembenézni mindazzal, amit megmutattak. Egyszerű, többnyire fekete-fehér képeken peregtek a sorsok. A megkérdezett emberek lassan, szaggatottan beszéltek , valahonnan nagyon mélyről szakadtak fel a vallomások. 

Például Dudaron, ahol addig soha senki nem kérdezte a szibériai koncentrációs táborokba elhurcolt, ott évtizedeken át dolgoztatott férfiakat. Soha, senki sem kárpótolta őket a szovjet rendszer velük szemben elkövetett bűntettéért. Magyar filmben először szólaltak meg erről az egykori foglyok. A községből elhurcolt kamaszkorú leventék semmiféle háborús bűnt nem követtek el. Szibériai raboskodásuk nemcsak őket félemlítette meg, de a falu is mélyen eltemette magában az 1945-ben kezdődött eseményeket. Megrázó volt látni, miképp dolgozták föl az árulást és az elhallgatást a falu lakói a hazatéréseket követően. Az elfojtás, a letagadás felszínre kerülése szinte fölrobbantotta a települést. Náluk a forgatással kezdődött meg a rendszerváltás 1988-ban. Az alkotók valódi katarzist teremtettek, az utána következő politikai rendszerváltásnak ez nem sikerült.

Az Én is jártam Isonzónál kockáit nézve szinte hihetetlen, hogy mit képes elviselni az ember. Nem lettek népszerűek a hortobágyi kitelepítések szereplőinek megmutatásával sem. 

Gulyás igazi értelmiségiként azokat állította fókuszba, akik a periférián éltek: cigányokat, fölszámolt gyártelepek munkásait. Erdélyben Kallós Zoltánt követte, de filmezte a legkisebb falvak lakóinak mindennapjait is. Nem a divat küldte a szlovákokhoz sem. A rendszerváltást előkészítő szamizdatok keletkezéséről, azok terjesztéséről is megkérdezett szinte mindenkit. A filmkockák leleplezték a félrebeszélést. Támadt is belőle hatalmas vita – meghatározott körön belül.  A devecseri és kolontári iszapkatasztrófa megrendítette az országot, áradt a segítség, a politika valahogy mégis mintha kihátrált volna a tények feltárásából. Gulyás János akkor is ott volt a kamerájával.

A dokumentumfilmesek világában nagyra értékelték. Számtalan díja mellett a legmagasabbb kitüntetést, a Kossuth-díjat is megkapta.

Az igazi elégtétel viszont az lenne, ha a munkáit gyakrabban vetítenék. Annál is inkább, mert az egészen bizonyos: a XX. századi magyar törtélem megértéséhez nagyszerű alapot szolgáltatnak.

Fotó: 24.hu