ISKOLAKEZDÉS – Miért nem pörögnek a norvégok a vásárláson?

Brutális teher a családoknak az iskolakezdés – állítja a Pénzcentrum. „A szülők közel kétharmada szerint 50 ezer forintnál is nagyobb összeget kell költeni gyermekenként az iskolakezdésre” – derül ki a Provident Pénzügyi Zrt. legújabb, saját ügyfelei körében végzett kutatásából.

Sok családban hónapokon keresztül spórolnak a tanszerek beszerzésére, és van, aki hitelt is felvesz a kiadások fedezésére – Magyarországon. Az „ingyenes oktatásért”. És Norvégiában vagy Finnországban?

Kiköltözött, blogoló honfitársaink szerint Finnországban, Norvégiában egészen másról szól az iskolakezdés. A szülők nem az anyagi kiadásokon pörögnek, nem szítanak felesleges feszültséget, lényegtelen dolgok miatt aggódva.

Nem törekszenek drága dolgokat vásárolni, márkás tornacipőket, a legszebb olasz notebookot, ami ötször drágább, mint a szupermarketekben, „okos” táskát, ami világít és majd megszólal, új márkás gardróbot… És mindent, hogy az ő gyerekeik legyenek a legjobban öltözöttek, még akkor is, ha szerényebb anyagi helyzetűek. A pénzen vásárolt elsőséget hirdetni már eleve rossz üzenet.

A norvégok, finnek, ha csak lehet, nem vesznek új ruhát a gyerekeknek. Cserélgetik, tovább adják. Ezzel is az immateriális értékek felé terelgetve őket, sok szeretettel. Megtanítják örülni a gyerekeket az apró dolgoknak, így nem kerülnek a globális divatőrület befolyása alá.

A családi dinamika összeegyeztetése a másik olyan tényező, amely hozzájárul a szülők stresszéhez, az újonnan kialakult helyzet, a gyermek iskolába indulása miatt. Hogy fog a gyerek korán reggel felkelni, reggelizni és iskolába menni? Ki fogja elvinni, amikor a szülőnek olyankor már régen a munkahelyén kellene lennie?

Nos hát, Norvégiában, Finnországban arra törekszenek, hogy képessé tegyék csemetéjüket az önálló iskolába járásra. Már az óvodában megismertetik a gyerekeket a közlekedési szabályokkal. Gyakorolják velük az önálló megküzdést. Hagyják, hogy ha óvodába, piacra, nagyszülőkhöz gyalogolnak vagy bicikliznek együtt, akkor vezessék őket a gyerekek, gyakorolják az utcaneveket, reagáljanak a forgalomra.

Ami kezdetben nyilván nehezebb, mint autóval kapuig vinni őket. Továbbá meg kell ismerkedniük a leendő iskolába vezető útvonallal, több különböző úton, a térbeli tájékozódás elsajátítása érdekében. Apránként otthon hagyják őket rövidebb időre, megtanítják őket maguknak szendvicskészítésre és mindenre, amire szükségük lehet.

Mindenesetre fontos, hogy a gyereknek legyen meg a szülők, nagyszülők telefonszáma, ahol elérheti őket, ha szüksége van rájuk. Jó ha kéznél vannak megbízható szomszédok, barátok, nagyszülők, akik ránéznek a kicsikre.

Természetesen az iskolakezdés ennyi előkészület után is sok stresszel jár, de végül is a nevelés célja, hogy felkészítse az „utódokat” a felelősségvállalásra és a későbbi önállóságra.

Kétség nem fér hozzá, hogy a szülők itt is, ott is a legjobbat akarják gyermekeiknek, mégis nagy különbségek vannak a finn, norvég és magyar szülők között. Mindannyian azt teszik, amit helyesnek tartanak, de mintha a norvég-finn logikusabb volna.