Ha a hang robban, s mellé tesz a sors igazán zseniális zenekart, szédületes zenészvirtuózokat, abból megszületik egy emlékezetes Gregory Porter-koncert a VeszprémFesten. A História Kertben telt ház előtt felállva tapsolt a közönség.

Gregory Porter visszatért a VeszprémFestre nyolc év után, s még emlékezetesebb koncertet adott, mint amikor először járt Magyarországon 2016-ban.

Mi volt a mostani koncertjének a titka? A hangja, előadói stílusa, hitelessége, személyisége, karizmája mellett egy olyan szenzációs zenekar, akivel lelke, szíve, gondolata együtt hozta most el a jazzt, a soult, a szabad muzsikát. Amikor a hang jut el az égig igazi csillagkapuként, s azt kísérik a hangszeres virtuózok.

Olyan jó, hogy van kivetítés egy ilyen koncerten! Mert így minden titok még nagyobbá, még misztikusabbá, még legendásábbá válik. A zenei teremtés mítosza születik így meg a szemünk előtt nagyítva. Mert amit a mostani kísérő zenészei varázsoltak a színpadra, az több volt, mint jazz. Az a végtelen muzsika.
A zseniális szaxofonszólók úgy hatottak, hogy az ember a székéből egy más dimenzióba került, amikor a zene végigrepít az univerzumba. Olyan szenzációs szólókat hallott most a közönség, mintha minden vágya, gondolata, szabadsága tisztítótűzben vált volna örömtánccá. Mint az indián varázslók tüzében. Fátylakat szakított a zene a Holdig.

A zongorista nem kísért, hanem teremtett. Olyan témákkal, szólókkal, hogy az ember kapaszkodott a székébe. Különleges világ bűvkörében minden billentyű egy vallomásként szaladt az ég felé. Varázsolt, falakat bontott, s kivitte a zenét a ringató bölcsőből az általuk improvizált megfestett végtelenített égre.

A basszus mélysége, ritmusa, sokszínűsége energiamezőként áthatott mindent, remekül illett Porter mélységi énekléséhez. Minden színnel telefröccsöntötte a jazzt. Akár egy árny-világ bűvésze lenne.

A Hammond-orgona hangja cikázott a színpadon, csatlakozva mindig az adott dal hangulatához, összekapcsolódva a másik billentyűs hangszer rezonanciájával. Beszélgettek, feleselgettek, képzeletben sztoriztak egymásnak, igazi örömzenélés volt, amit mutattak magukból. A dob, a ritmus az élet hatalmaként pedig áthatotta a testeket. Nem a hangszereket igázták le a zsenik, hanem a nézőket emelték fel egy más világba.

Porter azért is zseniális zenész, mert tudja a határokat. Mikor kell neki frontembernek lenni, s mikor kell a zenének, a zenészeinek adni a tisztító végzetet, a felszabadító hangot. Amikor már kezdett kicsit leülni a koncert, hiszen nem lehet állandó tűzben tartani ebben a műfajban a nézőket, mindig behozott egy olyan hangulatat, atmoszférát, gondolatot, hangot, hogy a közönség is repüljön velük. Olyan hangulatban, mintha egy repülő angyalszárny megérintett volna mindenkit, ösztönből, szabadságból, amikor a zenei tenger kettéválik, s fekhelyet ágyaz a jazznek.

Gregory Porter emlékezetes koncertje a zene örökös körforgásaként írta be magát a VeszprémFest történetébe. Aki visszatér, az haza is tér. Mondják. Így tapsolták meg most a nézők. Csillagok alatt egy igazi csillagot.

A kiírás szerint ebben a formációban játszott a zenekar:

• Gregory Porter – ének

• Tivon Pennicott – szaxofon, fúvós hangszerek

• Chip Crawford – zongora

• Simon Oslender – Hammond-orgona

• Jahmal Nichols – basszus

• Emanuel Harrold – dob

(V.R.)

Vezető kép: A koncert közönsége a veszprémi História Kertben. Fotók: Melczer Zsolt