Esztétikai, semmint versenyzői élmény volt a Kékszalag a hajók többsége számára. Alig volt szél, a napfény ezerszeresen pótolta, a legénység türelmét az árvaszúnyogok tették próbára.

Minden vitorlázó rémálma a szélcsend. Ebből az idei tókerülőknek jócskán kijutott. A köznyelv által rohanógépeknek nevezett hajóknak is több mint 13 órára volt szükségük a rövidített táv megtételére. Pontosan 13 óra 27 percre volt szüksége a győztes RSM katamaránnak, hogy elsőként érjen be a célba. Ezzel lezárult a Fifty-Fifty éveken át tartó egyeduralma, a címvédő és Kékszalag-rekorder katamarán a harmadik helyet szerezte meg. A tizenháromszoros Kékszalag-győztes Litkey Farkas másodikként futott be a Process Solutions fedélzetén.

A Balatonfüredről csütörtök reggel elrajtolt több száz hajó versenye, a taktikai döntések sorozatának eredményét tükrözte. Álltak a vitorlások, inkább csapatépítésre alkalmas volt az idő, semmint küzdelemre. A rendezők anno maguk sem gondolták, hogy a telihold mekkora szerephez juthat a Kékszalagnál. 1934‑ben leginkább azért határozták meg a júliusi utolsó telihold előtti héten a versenyt, hogy az égitest fényével segítse a vízen lévőket. Idén viszont esztétikai érzéküket csiszolta, fantasztikus fotók kerültek a világhálóra az aranyló Balatonról és az  ikonikus parti épületekről.

A rendezők sem a sötét miatt tették ki a Keszthelyi-öbölnél a világító bójákat. A biztonságos átjutást segítették, hogy a 240 centi magas vizeknél ne üljenek fel a hajók.

Bár az abszolút kategória leggyorsabb hajójának járó kupa sorsa csütörtökön késő este eldőlt, az 58. nagydíj flottájának zöme még pénteken is a vízen taktikázott, s leginkább az árvaszúnyogok ellen küzdött. A szervezők úgy látják, szombat reggel 9-kor, a hivatalos versenyidő végéig a még kitartóak nem érik el Füredet.

Vezető képünkön: A győztes RSM csapata. Fotók forrása: kékszalag.hu