A hazai kézilabdasport legsikeresebb mesteredzőinek egyike Laurencz László, aki a napokban ünnepelte 90. születésnapját. Hosszú a szakvezetőként elért sikerlistája. A csapataival világbajnoki ezüstöt nyert és az atlantai olimpián nyert bronzmedál mindenképpen kiemelendő eredmény.

Laurencz László nagy mélységből vezette felfelé a női válogatottat, amellyel először C-, majd B-világbajnokságot nyert. Innen jutottak el majdnem a csúcsra. Ebbe a sikersorozatba tartozik még a Dunaújvárossal nyert KEK-győzelme. Az osztrák bajnoki és kupagyőzelmei és a sógoroknál is dolgozott szövetségi kapitányként.

Írásomnak van másik apropója is. Az ünnepelt a veszprémi Bakony Vegyésznél alapozta meg későbbi, sikeres edzői karrierjét. Hiszen a kézilabdázás vidéki fellegvárában a Kádár utcai – ahová parkolót építettek – korszakában a két-két bajnoki ezüst- és bronzérem mellett megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát is 1972–78 között. Ezért is csengettem meg a kilencedik x-et átlépő edző telefonját.

– Boldog születésnapot, Laci bácsi, vagyunk még sokan, akik emlékszünk azokra a sikerekre, amelyeket az Ön szakmai vezetésével értek el a lányok Veszprémben – üdvözöltem a mesteredzőt.

– Köszönöm az érdeklődést, valóban sikeres időszakot éltünk meg együtt a Bakony Vegyésszel – jött a válasz a tököli idősotthonból, ahol a mindennapjait tölti a mester. – Fantasztikus szurkolótábor segített bennünket. Igazi oroszlánbarlang volt a szabadtéri pályánk. Több ezren nézték a meccseinket. Egyszer csupán egy győzelem választott el minket a bajnoki címtől. De a súlyos autóbalesetet szenvedett Tóth-Harsányi Bori góljai hiányát megéreztük a Vasas elleni sorsdöntő összecsapáson, így lettünk ezüstérmesek. De örömmel emlékezem az ott töltött évekre.

Laurencz László Csepel díszpolgára, akiről még életében sportcsarnokot neveztek el. A jeles napon sokan köszöntötték. A kerület polgármestere és az MKSZ is képviseltette magát elismerésekkel, ajándékokkal. Laurencz László örömmel említette, hogy Veszprémben ismerte meg feleségét. Büszkén beszélt Szabolcs fiáról, aki NB I.-ben játszott hosszú évekig, de kézilabdázott a Bundesligában is. Jelenleg a PLER élvonalban maradt csapatának az edzője és a serdülő fiú B-válogatottal is foglalkozik. Jelezte azt is, hogy természetesen figyelemmel kíséri a párizsi olimpia eseményeit, a női és a férfi-kézilabdaválogatott teljesítményét kiemelt szigorúsággal figyeli.

Ezt az edzői tulajdonságát emelte ki egykori játékosa, Lakiné Tóth-Harsányi Katalin is, aki nővérével, Borbálával tagja volt az 1976-os, Montrealban bronzérmet nyerő női válogatottnak, amely az első medálja volt az országnak az ötkarikás játékokon.

– Laurencz László hihetetlenül szigorú és precíz edző volt– emlékezett mesterére Lakiné Tóth-Harsányi Katalin. – Mindenkitől megkövetelte a munkát, soha nem kivételezett senkivel. Kedvelte a hajtós játékosokat, akik mindent megtettek a sikerért. Én csak jót tudok mondani róla.

A 90 éves Laurencz László nem csak az ország sporttörténelmének legendás alakja. Nevét eredményeivel beírta a veszprémi almanachba is. Isten éltesse őt sokáig egészségben, szeretetben!

Fotó: Török Attila/Nemzeti Sport