MAGASLES – Semjén Bambira vadászik

A nagyeszű Semjén Zsolt szerint „ha az állatot emberként kezeljük, akkor az embert állatként fogjuk”. Vitatkoznék vele erősen. Szerintem, aki képes az állatban is meglátni az érző lényt, az az embert is jobban tiszteli. Nem szeretnék általánosítani, viszont tartok tőle, hogy akinek fegyver van a kezében, az előbb utóbb lőni fog.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Bayer Zsolttal, a Fidesz első számú megmondóemberével írt közös vadászkönyvük bemutatóján kapott agymenést. Vigyázat, nem egyszerű vadászkönyvről van szó, hanem vadászfilozófiai írásokat tartalmazó könyvről! Így titulálják. Így egészen más kontextusba kerül a miniszterelnök-helyettes kijelentése, miszerint veszélyesnek tartja a Bambi-féle művekben tapasztalható, az állatok humanizálására vonatkozó tendenciát. A 444 „a NER-korszak legfontosabb könyvéről” beszél A vadászat választott engem című könyv kapcsán. Szerzői, Semjén és Bayer megteremtették a fideszes teológiát, és Semjén ráadásnak megreformálta a logika tudományát – fejtegeti nem kevés iróniával a 444.

Bevallom, elfogult vagyok Semjén Zsolttal, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével kapcsolatban. Nekem már mindig az a helikopteren fellógatott rénszarvas jut eszembe róla, amit svédországi vadászatán lőtt és egy helyi gazda megvádolta, hogy az ő háziasított rénszarvasát lőtte ki. Erre hogy lehet büszke valaki? Ahogy azt sem értem, hogyan lehetnek büszkék a zsákmányra azok a politikusok és más gazdag emberek, akik elé odaterelik a vadakat, hogy ők a magasles kényelméből lepuffantsák őket? Az ilyenek ne beszéljenek nekem a Bambi káros tendenciáiról. Ha valamitől, szerintem pont ettől a kényelmesen védett magaslestől, a tutira győztes lövő pozíciótól vadul meg az ember és nem a Bambi meséjétől.

A Bambi meséje segít a gyerekeknek átgondolni az élet fontos kérdéseit, olyanokat, mint a felnövés, barátság, szeretet, a veszély vagy a szülők halála. Továbbá ismereteket ad a természetről, annak rendjéről, az évszakok változásáról például. Igen, kellemetlen igazságokat is megtudhatnak belőle a gyerekek. Ám csak ezért nem lehet eltiltani őket tőle.

A probléma, hogy legszívesebben betiltanának műveket, nem új keletű. Időről időre az írók szemére vetik, ha az élet árnyoldalainak megelevenítésére vállalkoznak nem csak ebben, de bármilyen témakörben. Ha mérlegeljük a mese felszabadító hatását és azt a rombolást, amit a vadászideál ellen vét, akkor szerintem a katarzis győz. Nem teszünk jót a gyerekekkel, ha kipárnázzuk az életüket illúziókkal, kegyes hazugságokkal, mondván, úgy van jól, ha Bambi anyját meg majd Bambit is lelövik, ez az élet rendje, állatnak születtek.

Könyörtelenül szomorú a Bambi meséje, ez igaz. De aki egyszer is sírt a Bambin, az, ha felnő, akkor is ember marad. Ugyanerről nem vagyok meggyőződve minden puskás ember esetében. Tartok tőle, ha valakit zavar a Bambi könyörtelen igazsága, ráadásul puskát ad kezébe az élet, az előbb-utóbb lőni fog, még ha egyébként „derék ember” is. Ezt nem árt időben megtanulni a gyerekeknek sem.

Fotó: Népszava