A minap adták át az Újlipótvárosi Klub-Galériában a Magyar Civil Becsületrend kitüntetést. Az idei egyéni díjazott Szilágyi László, a Billog Burger alapítója és társtulajdonosa, a közösségi díjazottak pedig a Gagybátoron működő Hiányzó Láncszem Alapítvány önkéntesei.

A Magyar Civil Becsületrendet a 2011-ben megalakult Ars Humanica Hungarica Kör alapította, amelyet tudósok, egyházi személyek, művészek és a művészet pártolói alkotnak. A még ugyanabban az évben létrehozott kitüntetés célja, hogy ily módon ismerje el a nemes emberi alapértékeket felmutató cselekedeteket. A Magyar Civil Becsületrend anyagi díjazással nem járó évenkénti kitüntetés, amelynek értékét kizárólag az azt odaítélők által képviselt szellemi-erkölcsi tőke adja.

A korábbi kitüntetettek többek között Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, Majtényi László alkotmányjogász, Csillag Ádám dokumentumfilm rendező, a CEU tanári kara, az akkor még SZFE (később Freeszfe Egyesület) közössége és Orosvári Zsolt, aki rokkant társaiért szállt perbe a magyar állammal.

Fontosnak tartom az egyén felelősségét

A Parlamenttől 300 méterre álló Billog Burger a nyitás óta segíti a rászorulókat. Minden évben advent idején minden éhes ember, aki betért a hamburgerezőbe, kapott egy zsíros kenyeret és egy teát. A hely „segítő” története 2021-ben kezdődött, amikor kiállt a budapesti mentősök mellett, akik megálltak hamburgert vásárolni, mert éhesek voltak. Ezt látva egy „kedves” polgártársunk feljelentette őket, mondván, hogy munkaidőben dolgozniuk kellene. A Billog Burger erre indított egy akciót: minden mentősnek ingyenesen felajánlotta a „mentőburgert”. Az ötletet aztán országszerte számtalan hamburgerező átvette.

– Nagyon erős szolidaritási kampány indult el, és ekkor sokan megismertek bennünket – mondja portálunknak Szilágyi László, a Billog alapítója, társtulajdonosa, marketingese.

Amikor elkezdődött Ukrajnában a háború, és tömegével jöttek Magyarországra a menekültek, Szilágyi László egy szakács kollégájával a magyar–ukrán határra utazott, és hatalmas kondérban levest főztek a határon órákat várakozó embereknek. Amikor ezt megtudták a Billog vendégei, gyűjtésbe kezdtek. Három–négy nap alatt több millió forint értékű adomány gyűlt így össze. A felajánlásokat úgy tudták eljuttatni az érintetteknek, hogy egy vállalkozó felajánlott nekik egy teherautót a szállításhoz.

– Életem meghatározó emléke volt az a pár nap – jegyzi meg Szilágyi László. – Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyunk egyedül. Arra is rájöttem, hogy sokkal többet tudok segíteni, ha a nyilvánossághoz fordulok. Ennek következményeként elkezdett gyarapodni a Billog közössége. Naponta kapok üzenetet, hogy kinek/kiknek kellene segítenünk.

Amikor megjegyezzük, hogy olyan munkát végeznek, ami főleg állami feladat lenne, ezt válaszolja:

– Szerintem a döntéshozóknak megvan a maguk szerepe, de engedjék meg, hogy én is segítsek annyit, amennyi tőlem telik! Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy mindent az ország vezetőitől várunk. Én az egyén felelősségét is fontosnak tartom. Gyakran megkérdezem magamtól: én mit tudok tenni, hogy jobb legyen a világ?

A Billog ismertsége tavaly szeptemberben ismét szintet lépett. Akkoriban terjedt el az úgynevezett Angel Shot, a kézjel, amellyel egy nő nyilvános helyen, utcán, bevásárlóközpontban, vendéglátóhelyen stb. jelezheti, ha veszélyben érzi magát. A Billog azonnal meghirdette, hogy mindenki, aki ebbe a helyzetbe került, vagy lát egy veszélyben lévő nőt, azzal jelezheti, hogy segítségre van szükség, ha kér a Billogban egy Angel Shot koktélt. Ezt a kezdeményezést is több vendéglátó hely átvette.

– Azóta elképesztő mennyiségű segélykérést kapunk – mondja a Billog társtulajdonosa. – Véleményem szerint mindenki bántalmazó, aki nem áll ki a bántalmazott mellett. Mi nem vagyunk csendben. Ez okoz az emberekben némi ellenérzést, de mi sosem magunkat, hanem mindig az ügyet reklámozzuk. Nem a hatalommal megyünk szembe, hanem az ügyért emelünk szót.

Szerinte a szolidaritás nem is mindig pénz kérdése. Amikor a János kórházban egy fűtetlen vizsgálóban volt kénytelen egy apuka levetkőztetni a kisgyerekét és felháborodásában ezt nyilvánossá tette, a Billog meghirdette, hogy szolidaritásból egy napig nem fognak fűteni a vendéglátó helyen. Az üzlet előtt azon a napon hosszú sorban kígyóztak az emberek, és nagykabátban fogyasztották el a rendelésüket.

A Billogban ugyancsak tavaly szeptemberben elindítottak egy új kezdeményezést: a segítő szándékú vendégek kifizethetik egy hamburger árát, és a blokkot az angyalfalra tűzhetik. A rászorulók csak leveszik a blokkot a falról, és kapnak érte finom ételt. A falon pedig egyre gyűlnek a blokkok, mert sokan szeretnének segíteni.

A legjobb énjüket tudják megélni

Gagybátor egy 220 lelkes zsákfalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A legközelebbi város Encs, attól 25 kilométerre található a település. Gagybátorban nincs óvoda, iskola, bolt, orvos, gyógyszertár, és a közmunkán kívül munka sincs. Busz naponta háromszor fordul be a főutcára, autó mindössze kilenc van a faluban élők tulajdonában. Itt működik budapesti, miskolci és ináncsi önkéntesekkel a Hiányzó Láncszem Alapítvány.

Az önkéntesek tavaly május óta – mióta az önkormányzat bezárta az addig általuk használt, régi iskolaépületet – a falu játszóterén foglalkoznak a gyerekekkel. Nem hibáztatják az önkormányzatot: a régi iskolaépületbe hetente betörtek, és minden mozdíthatót elvittek.

– Szabad térben még jobban is működnek a gyerekek, mint az iskolaépületben – mondja Dávid Veronika, az alapítvány megálmodója. – A hidegben pedig ideiglenesen befogadott minket egy asszony a saját házába.

Az önkéntesek tudják: az agyontraumatizált gyerekek idegrendszerének fizikai „simogatásra”, éneklésre, mesére, rajzolásra, odafigyelésre van szüksége.

– Amíg velünk vannak, addig a mi univerzumunk szabályai szerint élünk – magyarázza az alapítvány vezetője. – Mosolygunk, szépen beszélünk, örülünk egymásnak. Sírhatnak is, ha úgy érzik. Velünk a legjobb énjüket tudják megélni. Tavaly nyáron jutottunk el odáig, hogy a szülők el merték engedni velünk a gyerekeket táborozni. Addig az életterük a harmadik faluban lévő iskoláig terjedt, ahová járnak. A falutól pár kilométerre van a vasút. A csoportban egy tízéves kislány akkor látott először vasutat és vonatot. A tőlük fél órányira lévő Edelényben sem jártak még, ahol megnéztük a kastélyt. Rettenetesen fogékonyak a szépre, mindenre rácsodálkoznak.

Amikor megkérdezzük Dávid Veronikát, hogy mi hajtja őt és önkéntestársait, azt válaszolja:

– Bátrak vagyunk. Van bátorságunk nem elfordítani a fejünket. Ezeknek a gyerekeknek a személyes történetei azt üzenték számunkra, hogy nekünk itt dolgunk van. Szeretnénk elérni, hogy ezek a gyerekek a falunk kívüli világban is tudjanak boldogulni.

Az önkénteseket támogatók segítik. Kitalálták a plexi-projektet: egy olyan épületet, amelyben a szekrények ajtajai plexiből vannak, hogy mindenki lássa, mit tárolnak ezekben a bútorokban. Ehhez kaptak éppen két hete egy 3,5 millió forintos adományt. Most keresik azt a kis házat megvásárlásra, amelyben meg tudják valósítani ezt az álmukat.

– Aki megtalál minket személyesen vagy a közösségi médián keresztül, az támogat bennünket – mosolyog Dávid Veronika.

A vezető képen Szilágyi László átveszi a kitüntetést a kuratórium tagjaitól