Mészáros Ernő akadémikus, Széchenyi-díjas professor emeritus 90 éves, ami már csak azért is hihetetlennek tűnik, mert a mai napig megőrizte páratlan nyitottságát, amivel a világ változásait érzékeli és foglalkozik velük.

Nemcsak a szűkebb szakterülete, a meteorológia és a levegőkémia tárgykörében írja könyveit, hanem a világegyetem keletkezésével kapcsolatos tudományos ismeretterjesztő irodalmat, sőt kortárs szépirodalmat is fordít francia nyelvről.

Legutóbbi fordítását, a Távoli világok címűt is kíváncsi, de elszoruló szívvel olvastuk, hiszen lényegében az emberiség sorsát latolgatja benne Trinh Xuan Thuan szerzővel együtt. Csoda-e, hogy interjúnkban ennél a kérdésnél időztünk legtovább?

Beszélgetésünk előtt álljon itt bevezetésképpen néhány mondat a feleségével Zircen élő 90 éves tudósról: Mészáros Ernő akadémikus a magyar tudományos élet kiemelkedő alakja. A felhőfizikát ő hozta be Magyarországra. Levegőkémikusok generációit nevelte fel a Veszprémi Pannon Egyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sokáig a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) elnöke is volt. Abban is megmutatkozott a nyitottsága, széleskörű műveltsége, hogy irodalmi estek, koncertek szervezését is kitartóan szorgalmazta a VEAB-ban rangos meghívottakkal. Tanári munkájával párhuzamosan 21 könyvet írt, a francia nyelvről készült szépirodalmi fordításokkal együtt 24-et. A mai napig Mészáros Ernő angol nyelven is megjelent könyvéből tanítják a levegőkémiát Japántól Brazíliáig.

Éltető légkör

– Figyelemfelkeltő címmel hirdette meg a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Bizottsága az ünnepséget, amellyel a 90. születésnapján köszöntik: „Az éltető semmi tudója”. Nyilvánvalóan a levegőre céloz a cím, ami a professzor úr életművének az alapja. A semmi itt nem negatív, hanem egyfajta teljesség. Jellemzően a köznyelv a levegőt semminek, ürességnek tartja, mivelhogy láthatatlan. Erre utal az olyan mondás is, mint például: „levegőnek nézi”, azaz semmibe veszi, vagy a „levegőbe beszél”, azaz senki nem figyel rá. Professzor úr, Önnek, aki idestova 70 éve foglalkozik a légkörrel, mit jelent a levegő?

– Az éltető semmi címmel írtam egy könyvet, annak idején a veszprémi egyetem kiadásában jelent meg. Nagyon érdekes, hogy a nyelv a semmivel azonosítja a levegőt, annak ellenére, hogy ez milyen jelentős, az életet tápláló anyag. A magyar nyelvben valamikor az ég jelentette a levegőt. De valahogyan meg kellett különböztetni az eget attól, ami alatta van, innen erednek az ég és a lebegőég kifejezések. A következő lépés az volt, hogy Pázmány Péter egy beszédében egyszerűen elhagyta a jelzős kapcsolat második tagját, én úgy tudom, ő használta először ezt a szót önállóan, hogy levegő. Ma már tudjuk, milyen fontos a levegő. Levegő nélkül nem lenne élet, nem lenne ez a nagy anyagforgalom, ami az életet biztosítja itt a Földön. Ma már ott tartunk, hogy egy James Lovelock nevű nemrég elhunyt angol biológus nyomán a levegőt szinte az élet részének tekintjük, mert olyan kapcsolatban van az élettel, ami miatt szinte úgy viselkedik, mint egy élőlény, tehát tudja csökkenteni a saját entrópiáját, rendbe tudja szedni saját magát. Szinte minden anyag, ami a bioszférába kerül, az valahogy a levegőből kerül ki. A levegő táplálja a bioszférát, a bioszféra pedig kibocsátja azokat az anyagokat, amelyek a levegő összetételének az állandóságát adják. De ahhoz, hogy az élet kialakulhatott itt a Földön, ahhoz kellett, hogy olyan légkör legyen, ami segíti ezt, hiszen a legfontosabb elemet, a szenet, az élőlények a levegőből veszik fel. A növények a szén-dioxidból alakítják ki a szerves anyagokat, ami az anyagcseréjükhöz szükséges, közben oxigén kerül a levegőbe. Nem közvetlenül a szén-dioxidból, hanem víz is kell ehhez a fotószintézishez. Ilyen értelemben meghatározzák az élőlények, hogy milyen összetétele van a levegőnek, mert ez nemcsak oxigént jelent, hanem rengeteg más anyagot. Több ezer különböző vegyület van jelen, nagyon kis mennyiségben, de ezek az élet és az éghajlat szempontjából végtelenül fontosak, például úgy is, hogy milyen mértékben engedik át a Napból jövő sugárzást, illetőleg energiasugárzást, hősugárzást és milyen értelemben nyelik el a Föld által kibocsátott sugárzást. Manapság sokat beszélünk az úgynevezett üvegházhatású gázokról, amelyek közül a vízgőz és a szén-dioxid a legfontosabbak, amelyek a napsugarakat átengedik, de ugyanakkor a Föld által sugárzott energiát meg elnyelik. Ez azért van, mert a kisugárzás a hőmérséklet függvénye, és a Nap más hullámhosszon sugároz ki, mint a Föld. Tehát egy nagyon bonyolult összefüggésrendszer ez egy időben, ami mutatja, hogy a levegő mennyire fontos. Ma már a bolygókutatás legfontosabb célpontja is a levegő.

– Professzor úr, milyen tudományos felfedezésre jutott a levegővel kapcsolatban a pályája során, amit okvetlenül el kell mondani, mert mindenkinek tudni kellene róla?

– Pontosan azt, amiről beszéltem, hogy a légkörök alapvető szerepet játszanak az élet fenntartásában, nem csak azzal, hogy belélegezzük az oxigént.

Az univerzum

– Érzésem szerint még a levegőnél is jobban izgatja Önt a világegyetem, az élet kialakulásának a kérdése. Hogyan jutott el a légkörtudománytól a világ keletkezéséig?

– Most már nyugodtan mondhatom, hogy megöregedtem, és nálam összefüggésben van a kettő. Valamikor volt az embernek egy szűk tudományos területe, kezdetben azt vizsgáltam, hogyan keletkeznek a felhők, ez már összefüggésben van az egész légkör viselkedésével, és akkor felmerült a kérdés, hogy az egész légkör miért van, hogyan alakult ez a légkör a földtörténet során. Ez már elvezetett a bolygók és a Naprendszer keletkezéséig, innen már csak egy lépés volt a kérdés, hogyan keletkeztek a galaxisok, amikben a csillagrendszerek vannak és hogyan keletkezett az egész világmindenség. Mire megvénültem, eljutottam a legérdekesebb kérdéshez, ami rettenetesen érdekel: a világegyetem keletkezéséhez. Idén megjelenik egy könyvem, aminek az a címe, hogy Miért van élet a Földön? és pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Az embert mindig érdekelte nemcsak az, hogy ő honnan jött és hova megy, hanem az is, hogy más bolygókon hasonló lények vannak-e.

– Legutóbbi fordítása, Trinh Xuan Thuan könyve, ami Távoli világok címmel a Balassi Könyvkiadónál jelent meg, lényegében a Földön kívüli élet lehetőségét taglalja. Ön mit gondol, létezik a Naprendszerben másutt is élet és értelem? Úgy gondolja, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben?

– Ez olyan kérdés, ami szorosan összefügg a földi élet keletkezésével, beleértve a légkört is. Kapcsolódik ahhoz, hogy az egész világegyetem hogyan keletkezett. A mai asztrofizikai, csillagászati kutatásoknak az egyik legérdekesebb része annak vizsgálata, hogy más csillagok körül vannak-e bolygók, és vannak-e ezek között olyanok, amelyek képesek arra, hogy életet hordozzanak. Ezeket úgy hívják: exobolygók, ezeket a ’90-es évektől kezdték tanulmányozni. Egyelőre arra képesek, hogy a Tejútrendszeren belül végezzenek ilyen vizsgálatokat, ezek alapján most ott tartunk, hogy több ezer bolygó van, legalább annyi bolygó van, ahány csillag. Az a nagy kérdés, ezek között van-e olyan, ami oly módon hasonlít a Földre mindenféle szempontból, hogy azok a folyamatok végbementek, amik a Földön elvezettek az élet keletkezéséhez. Ez azért érdekes kérdés, mert ha megnézzük, hogyan keletkezett a Földön az élet, akkor kiderül, hogy rengeteg különleges folyamat, véletlen, nem véletlen játszott ebben szerepet. Például az, hogy van nekünk egy Holdunk, ami nagyon nagy tömeggel rendelkezik és stabilizálja azt a tengelyt, amely körül a Föld forog, ami meghatározza az éghajlatot. Vagy hogy a Föld meghatározott távolságra van a Naptól, ami azt jelenti, hogy olyan a hőmérséklete, hogy folyékony víz fordul elő, ami az élet keletkezésének egyik alapvető feltétele. Vagy hogy a gravitáció pont akkora, amelyik lehetővé teszi, hogy ilyen nagyságú élőlények előforduljanak. Annyi ilyen folyamat van, hogy az ember kénytelen arra gondolni, hogy ha ennyi véletlen határozza meg, hogy a Földön élet van, akkor vajon lehetséges-e, hogy máshol is élet forduljon elő. Ugyanakkor meg rengeteg galaxis van, amelyikben százmilliárd nagyságrendben fordul elő csillag, de legalább ugyanannyi bolygó is van, tehát nehéz elképzelni, hogy ezek között ne legyen legalább még egy, ahol élet forduljon elő.

Ezek a tudomány nagy kérdései, ha valaki gondolkodik a dolgokon, előbb utóbb eljut ezekhez a mélységekhez, anélkül, hogy a válaszokat tudná. De most már a tudomány legalább fel tud tenni bizonyos kérdéseket. Ez a legfontosabb.

Aggasztó csönd

– Például azt, amit Ön is taglal a már említett könyv utószavában: ha léteznek más élőlények is a világegyetemben, akkor miért nem lépnek kapcsolatba egymással és a Földdel? Mi végre a kozmosz aggasztó csöndje? Ön kétféle magyarázatot kínál a kozmikus csendre a már említett könyv utószavában. Az első szerint nem akarnak velünk kapcsolatba lépni más civilizációk, mert milliárd évekkel előttünk járnak, tehát nem vagyunk érdekesek a számukra. A második rosszabbul hangzik, hiszen az is meglehet, hogy minden földönkívüli civilizáció már elpusztította önmagát, mielőtt kapcsolatba léphetett volna velünk. Ha így van, akkor az emberiség is szinte kikerülhetetlenül a vesztébe rohan? Azt is Ön írja, amikor távoli fejlett civilizációkon elmélkedünk, akkor elképzeljük, hogy mi lesz az emberiség sorsa millió évek múlva. Így a földönkívüliek kutatása lényegében találkozás saját magunkkal.

– Ezek a különleges viszonyok, amelyek a Földön voltak és vannak, és meghatározzák az életet, nem fognak örökké tartani. Itt az örökké azt jelenti, hogy több milliárd éves távlatban még tartani fognak. Viszont előfordulhat az, hogy az ember valami okból – például háborúk, környezetszennyezés, nyersanyagforrások elapadása stb. – valamilyen módon kipusztítja magát. Az ember hajlamos azt képzelni, hogy minden végtelen, hogy például kifogyhatatlanok a nyersanyagok stb. Ez nem így van.

– A témával foglalkozó tudósok, köztük az Ön tanítványa, Gelencsér András levegőkémikus mindössze néhány évtizedet jósol az emberiségnek, amennyiben sürgősen nem fékezzük meg az irdatlan mértékű környezetszennyezést. Azt mondják, évtizedeken belül globális katasztrófa fenyeget az éghajlatváltozás és más globális kihívások miatt, ha nem teszünk semmit ellene. Mi magunk is tapasztalhatjuk a riasztóan felgyorsult időjárási viszonyokat (pusztító aszályok, hőhullámok stb.). Ön reálisnak látja, vagy túlzónak tartja ezt a katasztrofális perspektívát?

– Ez mindenképpen nagy probléma, csak egy dolgot világosan kell látni: ez a katasztrófa nem az egész bioszférát veszélyezteti, a Földön az évmilliárdok során is hatalmas változások voltak, de a bioszféra ennek ellenére mindig fennmaradt valamilyen formában. Az a helyzet, hogy amit az emberiség művel, azzal saját magát veszélyezteti. Tehát nem valószínű, hogy a globális felmelegedés miatt kipusztul a bioszféra, de elrontjuk azokat a feltételeket, amelyek az utóbbi egy-két millió évben rendelkezésre álltak, amelyek lehetővé tették a civilizációnk kialakulását. Az, hogy például kimerülnek a nyersanyagkészletek, nem veszélyezteti például az óceáni egysejtűeket, de minket, a mi komfortunkat, igen. Előfordulhat, sokkal kevesebb ember lesz, sokkal alacsonyabb életszínvonalon.

Vezető képünkön: Mészáros Ernő akadémikus, a levegőkémia atyja 90 éves. Fotó: Pannon Egyetem