Minden eddigi társadalom tudásalapú

A munka „túloldalán” nem tárgy, hanem érző, gondolkodó ember van. Ez igaz a szervezetekre és az országok szervezésére is. Meg lehet szervezni mechanikusan és kényszerekkel vállalatokat, társadalmakat, de az biztosan nem lesz tudásalapú társadalom – írja blogjában Domschitz Mátyás.

Most, amikor a Fidesz-kormány minden erejével a pedagógusok és az őket támogatók megtörésére, az oktatás lezüllesztésére törekszik, érdemes arról gondolkodnunk, hogy mit jelent egyáltalán a tudás, mi a tudásalapú társadalom. Ehhez remek kiindulópont Domschitz Mátyás blogsorozata, amely egy közpolitikai vitairat, és amely a Megújuló Magyarországért Alapítvány támogatásával készült.

Szemelvények a sorozat harmadik részéből:

„Minden eddigi társadalom tudásalapú… Amióta van emberi társadalom:

• a tárgyakkal fizikai-természeti problémákat,
• a nyelvhasználattal, megértési, és kommunikációs problémákat,
• a jóról való tudással értékelési-döntési problémákat oldunk meg.

Az új tudásalapú munkában gyakran nem eszköz keletkezik, hanem kölcsönös megértés. Megértés a közös cselekvéshez. Ezt máshogy kell szervezni, mint a tárgyak előállítását. A munka ’túloldalán’ nem tárgy, hanem érző, gondolkodó ember van. Ez igaz a szervezetekre és az országok szervezésére is. Meg lehet szervezni mechanikusan és kényszerekkel vállalatokat, társadalmakat, de az biztosan nem lesz tudásalapú társadalom.

E munkában, nem manipulálni kell a másikat, hanem egymásra figyelve kölcsönös egyetértést kell kialakítani…”

„A tudásmunka terjedésével nő a tőketulajdonosok aránya. Ez átalakítja a társadalmakat. A tudásalapú társadalmak demokratikusabbak. A munkahelyeken már nem termelőeszközök nélküli kiszolgáltatott munkás dolgozik, hanem tudásbirtokos. Tulajdonosként kell vele bánni. Nem kiszolgáltatott, nem nincstelen. Birtokos. Ha elmegy a cégtől – az országból – viszi a tudását. Más céget, más országot gyarapít.”

„Az egyenlőtlenségek a tudás megszerzésének lehetőségeiben vannak – s a politikának az egyenlőbb esélyeken kell dolgoznia.”

Domschitz Mátyás blogjának harmadik része ezen a linken olvasható. Az első rész itt, a második itt található.

Képünk illusztráció