Álláskereséskor erős diszkrimináció sújtja már az ötveneseket is, pláne a hatvanéveseket. Olyan előítéletekbe ütköznek, mint hogy digitális analfabéták és csak azt várják, hogyan húzzák ki nyugdíjig. Holott az uniós jogszabályok tiltják a diszkriminációt. Mindenkinek joga van az egyenlő bánásmódhoz.

Paradox módon az alacsonyabb képzettségű középkorúaknak talán jobbak az esélyeik, mint a diplomásoknak. Hamarabb kap munkát egy 55 éves kovácsmester, mint egy ugyanilyen korú közgazdász. Miért? Talán mert a mestereknél számít a gyakorlat, a diplomásoknál meg csak hátrány, mert a gyanú szerint az ő tudásuk már régen elavult.

Kapásból lebecsülik

Hamarabb eltalál egy meteorit, mint hogy munkát kapjak – próbált viccelődni ötvenes éveinek derekán járó több diplomás ismerősöm, aki két hónapja regisztrált álláskereső. Létszámleépítésre hivatkozva váratlanul elküldték régi munkahelyéről. Valahogy úgy alakult, hogy több középkorú ismerősöm is új munkahelyet keres. Tőlük tudom, az már eleve gyanús, ha valaki őszülő halántékkal újra kikerül a munkaerőpiacra. Pedig a mai világban ez bárkivel előfordul.

Miért mellőzik őket, honnan ered ez a diszkrimináció? Hiszen az ötveneseknek köztudottan vannak komparatív előnyeik is, nem csak hátrányaik. Például, nem maradnak már ki a munkából a gyerekeik miatt, hiszen felnőttek. Aztán, a nagy harcokat már megvívták az életben, nyugodtan a munkahelyi feladatokra koncentrálhatnának. Ráadásul ők még az a hűséges fajta, amelyik nem ugrál egyik cégtől a másikig pár tízezer forint miatt.

A digitális tudás és a nyelvtudás hiányát szokták felhozni ellenük, ami általánosítás, mert speciel az én szóban forgó ismerőseim abszolút digitálisak. Ráadásul mindent megtesznek, amit kell, gyártják a pályázatokat, tuti önéletrajzot írnak, tudják, hogy nem okvetlenül kell felsorolni minden fontos állást, amit korábban betöltöttek és minden diplomát és tudást sem, csak azt, ami az adott álláshoz kell. Nehogy megijedjenek tőlük, hogy túlképzettek.

Átképzésen is gondolkodnak, de eddig ezzel sem volt szerencséjük. Ki akarna átképezni egy ötvenest, majdnem hatvanast?

Fiatal és „jó fej” vagy? Akkor jöhetsz!

Már az álláshirdetésekben is ott a diszkrimináció, amikor úgy kezdődnek, hogy „fiatal csapatba keresünk megbízható, jó fej munkatársat”. A HR-esektől érkező jó sok elutasító válasz csak ráerősít erre a szemléletre, mert többnyire azt írják, bár a képzettsége alapján megfelelne, de egy fiatalabb pályázóra esett a választásuk. A fiatalabb munkatárs mellett döntött a tulajdonos. Holott az uniós jogszabályok tiltják a diszkriminációt. „Nem szabad, hogy a meggyőződése, a kora, a fogyatékossága, az etnikai hovatartozása, a neme vagy a szexuális irányultsága akadályt jelentsen a munkakeresés során. Az EU jogszabályokkal előzi meg, hogy a munkáltatók ezen tényezők alapján diszkrimináljanak.” 

De a munkáltatóknál mintha ez nem lenne igazán téma. A mostani főnökök már a Big Brother show-kon nőttek fel, egy olyan (való)világban, amelyikben bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon olyan utasítással, hogy rúgd ki a kollégáid felét. Iktasd ki őket, nem számít, hogy mit tudnak, mit érnek! Nincs kegyelem! Ez aranyszabály. Erre lettek szocializálva.

Hogy rohan az idő

A kilencvenes években, de még a kétezres évek elején sem dőlt össze a világ, ha az ember elveszítette az állását. Olvasni lehetett olyan sikersztorikról, hogy bányászból menő cukrász lett, hirdetésszervezőből főszerkesztő vagy cégvezető és így tovább. Még azok a középkorúak is elboldogultak valahogy, akiknek nullához közelített az önérvényesítési hányadosuk: beálltak újságterjesztőnek, eladónak, könyvtárosnak, benzinkutasnak, biztonsági őrnek, zenekarok mellé roadnak, vagy besegítettek a fesztiválokon, akár plakátot ragasztottak, vagy videó kölcsönző vállalkozást nyitottak, netalán fénymásoló üzletet.

Mára megváltozott a korszellem, mire ötven pluszos leszel, okvetlenül ki kell építened valami tuti biztos kapcsolati hálót. Különben sírni fogsz, amikor hirtelen rádöbbensz a „hogy rohan az idő” jelentésére. Holott a legtalálóbban talán ez a kifejezés foglalja össze az élet működésének a módját.

Vezető kép: A jó hangulatú, eredményes közösségekben vannak fiatalok és idősebb kollégák is. Fotó: finastra.com