Nevelés: Honnan az agresszió a gyerekekben?

Aleksandar Stevanović kriminológus szerint várható volt, hogy valahol ki fog robbanni a tragédia. Azt mondja, nem csak Szerbia, de a szomszédos országok, az egész régió problémája az agresszió elharapózása a társadalomban, a közéletben. Rossz a nevelés?

Szerbia próbál magához térni a fiatalok által elkövetett tömeggyilkosságok, iskolai lövöldözések okozta sokk után. Keresik az agresszió okait, közben újabb tragédiák történnek. Újvidéken lelőtte barátnőjét egy fiatalember és magával is végzett. Egy belgrádi iskolában konyhakéssel támadt volt osztálytársaira egy lány. Ámokfutók mindig is voltak, mindenütt a világon, de mintha mostanában megszaporodtak volna az olyan hírek, mint ez a tegnapi is, hogy késelés volt egy lengyel gyermekotthonban. Vagy iskolai vérengzést szimulált egy miskolci diák, virtuális térben végrehajtotta a tervét.

„A tömegkommunikáció, a kultúra, a világháló, az erőszakos videójátékok… nem nevezhetők direkt kiváltó okoknak, ám együtt, bizonyos kombinációban tragédiába torkollnak. Ez már nem szórakoztatóipar, hanem erőszakipar körülöttünk” – állítja a kriminológus. Különösen a televíziós reality műsorokat tartja veszélyesnek a nevelés szempontjából, amelyek szinte hóborttá, divattá váltak Szerbiában.

Az erőszak hatalma

„Nézzük meg, kinek van tekintélye a társadalomban? Annak, aki erővel, akár másokon átgázolva eléri a célját. És mi a cél? Valami anyagi haszon, gazdagság, társadalmi pozíció” – magyarázza a szakember. Bár szavak szintjén általában elítélik az erőszakot a társadalmak, de a valóságban a gátlástalan agresszió diadalmaskodik. Ilyen kontextusban szinte nem is meglepő, hogy lőni tanítja 13 éves fiát az orvos apa.

A tragédia színhelyén a virágok mellett feliratokat is elhelyeztek a gyászolók. Az egyiken azt írja: „Beszélgessetek a gyerekekkel”. Ki tudja, milyen traumák hatására tervelte ki a vérontást a 13 éves Kosta K. Állítólag strébernek csúfolták, mindennek tetejébe egyest kapott történelemből, holott egyébként jól szerepelt a városi versenyeken. Kérte, írassák át másik iskolába. Miért nem hallgatták meg? A kriminológus szerint a gyerekek hajlamosak túlreagálni, túldimenzionálni a problémákat. A szülők dolga meghallgatni őket, beszélgetni velük, lecsillapítani őket, értelmes megoldást kínálni. Az is furcsa, hogy senki nem vette észre az asztalán a halállistát az osztálytársak nevével, a tömegmészárlás tervével, holott hosszú időn át tervezte. Primary target (elsődleges célszemélyek) – ezt írta rá.

Lelki betegek már gyerekkorban

A gyerekek között elharapózó erőszak okait fejtegette Milan Košuta, Londonban praktizáló horvát pszichiáter az N1.hr tévéstúdiójában. Tapasztalatai szerint egyre korábban jelentkeznek a lelki betegségek, deformációk, már a 10-12 éveseknél is. Igazából nem tudni miért. „Vannak emberek, akik egészségesen születnek, mások betegen. Az egészségesek, ha olyan súlyos traumát élnek át, mint Auschwitz, akkor lehet, annyira megerősödnek, hogy »Teréz anya lesz belőlük«, aki a világ jobbításán dolgozik. A lelkileg sérültek viszont már sokkal kisebb problémától is belobbannak” – magyarázta a pszichiáter.

Látni kell, hogy egyre több családban átveszik a gyerekek az irányítást, terrorizálják, sőt nem ritkán verik a szülőket és a nagyszülőket. Mert akkora agresszió gyűlik fel bennük, nem tudnak mit kezdeni vele. Hol itt a nevelés?

Nem teszünk jót a kényeztetéssel

Bár Košuta a fizikai fenyítés ellen van, hangsúlyozza, hogy a gyerekeknek világos határokat kell szabni. „Szerencsére ma már nem verik a gyerekeket a szülők, de most átestek a ló túloldalára, mindent megengednek. Ők, a felnőttek könyörögnek. Hogy lesz így belőlük példakép? Milyen viselkedési mintát adnak? Hatalmas felháborodást váltott ki a kollégám, aki azt mondta, néha muszáj a gyerekek fenekére csapni, amikor már a szép szó nem segít. Én ellenzem a fizikai fenyítést, mert az maga a kudarc, viszont úgy gondolom, hogy ragaszkodnunk kell a viselkedés világos struktúráihoz. Meg kell tanítani a gyerekekkel, mi a jó és mi a rossz.”

Az utóbbi 30 évben járványszerűen terjed az engedékenység, a kényeztetés – figyelmeztet a szakember. Hozzáfűzi: nem a szeretetünk jele, ha megengedjük, hogy a gyerekünk a fejünkre másszon. Nem teszünk jót vele, ha nem húzzuk meg a határokat: eddig és ne tovább.

Vezető képünk illusztráció. Forrás: Stil-Kurir