noÁr – A jó ügyek motorja és hangja

Egyszerre vagyok mérhetetlenül dühös, és él bennem a remény a változtatás lehetőségére. Ez a kettő szükséges a forradalomhoz – mondta portálunknak Molnár Áron, a noÁr mozgalom elindítója és motorja, a pedagógustüntetések egyik szervezője.

– A forradalom szónak csak hallatán is sokakat félelem fog el.

– Nem véres változtatásokra kell gondolni. Épp ellenkezőleg. A noÁr mozgalom erőszakmentesen kívánja a nyitottabb, demokratikusabb, toleránsabb társadalmat kialakítani. Két alapművet említek, amelyekre alapozzuk tevékenységünket. Szrgya Popovics (Srđa Popović) Útmutató a forradalomhoz című könyve nem azokról az összeütközésekről szól, amelyek többnyire ártatlan emberek halálával végződnek. Ellenkezőleg: a bemutatott mozgalmakat hétköznapi emberek indították, akik úgy gondolták, hogy összefogva és kreatívan gondolkodva megbuktathatják diktátorukat vagy megszüntethetik a jogtalanságokat. A történetekből kiderül, hogy milyen kulcsfontosságú tényezők tesznek egy mozgalmat képessé a társadalom megváltoztatására. A másikban Gene Scharp az erőszakmentes ellenállás 198 különféle módját sorolja fel. Ilyen például a bojkott, az állampolgári engedetlenség, a munkabeszüntetés, az ülő-, éhség- és egyéb sztrájkok, a bankbetétek kivonása satöbbi. Nem lehetetlen az út a diktatúrából a demokráciába.

– Az emberek többsége jóval óvatosabb. Édesapja gyógytornász, édesanyja pszichológus. Nyitottságát a családjából hozta?

– Mondhatnám, ép testben ép lélek. A húgommal együtt arra tanítottak, hogy merjünk beszélni a problémáinkról, merjünk kiállni magunkért. Kötelességemnek érzem, hogy az otthonról hozott értékeket képviseljem.

– Megtette iskolásként is.

– Nem volt könnyű, az iskolában rajtam volt a menekült billog. Négyéves koromban költöztünk Újvidékről Veszprémbe. Sokat harcoltam, de közben meg is erősödtem. Határon túli magyar patriótának vallom magam. Amikor évekkel ezelőtt egész Magyarországot elárasztották a migránsozó plakátok, tudtam, ezt nem hagyhatom. Akkor alapítottam a noÁr mozgalmat.

– Látványosan állt a Színművészeti Egyetem mellé, most pedig a tanárok ügyéhez.

– A Tanítanék mozgalommal másodszor szerveztünk tiltakozást, koncertet az ország háza elé. Negyvenezer ember gyűlt össze! Sikerült reményt kelteni a szülőkben, a tanárokban, hogy érdemes összefogni. Húszmilliót gyűjtöttünk a levont fizetések pótlására és az állás nélkül maradtak segítésére. Reményeim szerint egyre többen leszünk, mert nem hunyhatjuk be a szemünket az iskolák vizes, penészes falai láttán.

– Péntekre országos sztrájkot hirdettek a szakszervezetek. Folytatódik az állóháború?

– Ekkora tiltakozással a kormánynak kezdenie kell valamit. Eddig az oldalunkon 55–60 akciót jelentettek be október 14-ére. Élőlánc, polgári engedetlenség, sztrájk szerveződik országszerte. Túl nagy árat fizetnénk azért, ha csöndben maradnánk. Egy brutálisan terhelt, pedagógushiánnyal küszködő, nem diákcentrikus oktatási rendszerben biztos, hogy az a legjobb út, ha a kétségbeesett pedagógusokat megfenyíti, megfenyegeti a kormány? Biztos, hogy erre a kormányra érdemes bízni a fiatalok jövőjét?

– A szabadságát mindenkinek magának kell megteremtenie.

– Mi senki helyett nem harcolunk, mi segíteni akarunk. Tudom, még mindig sokan félnek, de látniuk kell, nincs hová hátrálni, a szakadék szélén táncolunk.

– Kezdik komolyan venni: a sajtóban megindult ön ellen a karaktergyilkosság.

– Ezek leperegnek rólam. Mi nem beszélünk, hanem cselekszünk. Nem kérünk semmilyen támogatást az államtól, mi adunk. Mögöttünk nincsenek gigacégek, amelyek a mozgalmat pénzelnék. 95 ezer követőnkből 170–180 támogat bennünket rendszeresen. Perintfalvi Rita kiállását külön is köszönöm.

– És a szakmája? Nem fáj érte a szíve?

– Fantasztikus örömmel töltött el, hogy a Toxikoma netflixes premierjén a veszprémi közönség előtt hajolhattam meg. A színpad viszont mérhetetlenül hiányzik! Ám akármilyen helyre már nem bírnék visszatérni. A Loupe független színházi társulással csodálatos előadásban játszunk Lovas Rozival és Lengyel Tamással. Az Árvák fontos kortárs darab. Februárban újra próbálok.

Molnár Áron színészt a tévénézők A mi kis falunk című sorozatból, az ifjabbak zenészként, a mozirajongók a Toxikoma főszereplőjeként, az internet népe a rasszizmus, a migráció, a kultúra függetlensége, a hajléktalan emberek helyzete, a klíma- és az ökológiai védelem szószólójaként ismeri. Kevesen tudják, hogy Veszprémben járt iskolába, innen indult.

A vezető képen: legnagyobb közönsége kétszer a parlament előtt, a Kossuth téren énekelt vele – tiltakozván az oktatási rendszer tarthatatlansága és a tanárok megalázása ellen. Fotó: Illyés Tibor/MTI/MTVA