Testükkel üzletelnek, és mi tapsolunk hozzá. Három híresség, három botrányos húzás, ami újra eladja a női testet a férfi tekintetnek, modern csomagolásban, sok pénzért.

A 21. században elvileg a nők egyenjogúságáról, önrendelkezéséről és a szexualitás felszabadításáról beszélünk. Mégis egyre gyakrabban futunk bele olyan marketingfogásokba, amelyek mintha visszarántanának minket néhány évszázaddal.

Az elmúlt hetekben három különösen érdekes példa váltott ki vitákat a közösségi médiában, főleg a TikTokon és az Instagramon. Egy brit OnlyFans-modell azzal kérkedik, hogy 12 óra alatt több mint ezer férfival feküdt le, ezzel „világrekordot” döntve. Egy hollywoodi színésznő fürdővizes szappant adott el rajongóinak, egy popsztár pedig olyan albumborítót készített, ahol négykézláb mosolyog, miközben egy férfi a haját húzza. A kommentelők szerint ezek a húzások nem előrelépést jelentenek a nők életében, hanem kényelmetlen emlékeztetői annak, mennyire lassan hagyjuk magunk mögött a régi szerepeket.

Bonnie Blue, a rekorder

Kezdjük a legextrémebb példával. A 26 éves brit „OnlyFans-tartalomgyártó”, Bonnie Blue (polgári nevén Tia Billinger) azzal került a címlapokra, hogy egy londoni panzióban 12 óra alatt 1057 férfival létesített szexuális kapcsolatot, állítása szerint új világrekordot felállítva. A bulvárosan dokumentált esemény során hosszú sorban várakoztak a férfiak a lépcsőházban. Az akció után arról panaszkodott, hogy a teste tele van harapásnyomokkal és zúzódásokkal, de azt is hozzátette, hogy akár már másnap megismételné a performanszot, miközben a korábbi „rekordtartó” kétségbe vonta a számok realitását – de a lényeg itt amúgy sem a hitelesítés, hanem az a tény, hogy Bonnie Blue megszervezte a női test tömegfogyasztási cikké silányításának legnyersebb show-ját.

Sydney Sweeney – fürdővíz a szappanban

A második történet azért kevésbé bizarr, de legalább annyi vitát kavart, mint ez előző. A hollywoodi színésznőcske, Sydney Sweeney saját ötletére állt össze a Dr. Squatch férfikozmetikai céggel, hogy limitált szériás szappant dobjanak piacra, Sydney’s Bathwater Bliss néven. A marketingkampány szerint a szappan a színésznő fürdővizét is tartalmazza. Az ötlet egy korábbi reklámból indult ki, ahol Sweeney egy fürdőkádban szerepelt, és a kommentelők poénkodva azt írogatták, hogy szívesen vásárolnának a fürdővizéből. A színésznő és a cég úgy döntöttek, hogy teljesítik ezt a vágyat. Az ötezer darabos limitált széria 8 dolláros darabárért fogyott el, majd eBayen az árak akár 1600 dollárig is felszöktek.

Sweeney maga is úgymond ironikusnak szánta a húzást, azt mondta: „Vicces nézni az emberek reakcióját.” A kampányt egyesek provokatív fricskának tartják – ami leleplezi, mennyire abszurd a „tökéletes” női test bálványozása. Mások szerint végtelenül cinikus és ellentmondásos, hogy a színésznő korábban arról panaszkodott, milyen nyomasztó számára a testére irányuló állandó fókusz és szexualizálás. Most viszont kifejezetten erre építi a termékét. A női önrendelkezést akár úgy is érthetnénk, hogy a nő maga is beszállhat a saját tárgyiasításának árusításába, és profitálhat is belőle.

Sabrina Carpenter – a „male gaze” művésznője

A harmadik történet a popzene világából érkezett. Sabrina Carpenter amerikai énekesnő új albumának (Man’s Best Friend) eredeti borítója azt ábrázolta, ahogy miniruhában, négykézláb pózol, miközben egy öltönyös férfi a haját húzza. A kép pillanatok alatt óriási vitát váltott ki. Egyesek ironikus önreflexióként értelmezték: Sabrina állítólag épp a férfiak fantáziáját figurázza ki, mások szerint a látványban egyáltalán nincs semmi vicces vagy felszabadító, ugyanazt az alávetett képet normalizálja, amely ellen generációk óta küzdenek a nők. Nőjogi szervezetek, csoportok is megszólaltak az ügy kapcsán, mondván, hogy a kép azt az üzenetet közvetíti, hogy a nő alávetettsége szexi.

A vita aztán odáig fajult, hogy Carpenter kénytelen volt alternatív, visszafogottabb borítókat is kiadni. De a kritikusok szerint ez már nem törölte ki az eredeti üzenetet és a kárt, amit okozott, főleg mivel Carpenter közönsége nagyrészt tizenéves fiatal lányokból áll.

Vajon miért csinálják?

Felmerül a kérdés, hogy mi lehet a motiváció ezek mögött az akciók mögött. Szimpla hírgenerálás? Tudatos provokáció? Vagy akár egy görbe tükör a rajongók és a média felé? Valószínűleg mindez egyszerre. Egyik oldalról ügyesen kiszolgálják azt a figyeleméhes, kattintásalapú kultúrát, ahol a botrány és a szex mindig eladható. Másrészt cinikus módon rájátszanak arra, hogy az önirónia és a „saját testem fölötti hatalom” jelszavával mindent el lehet adni.

Azonban a hatásuk túlmutat rajtuk. Többmilliós követőtáboruk van, fiatal lányok, tinik és huszonévesek követik őket a TikTokon, Instagramon, Spotify-on. Ők azt látják, hogy a női test áruba bocsátása nemcsak elfogadott, de kifejezetten kifizetődő. A botrány nem ciki, ha pénzt és rajongást hoz. Vajon tényleg erről van szó? Nem inkább arról, hogy ugyanazokat az ősi sztereotípiákat bocsátják áruba, csak most már nekik is jut a haszonból?

Felmerül a kérdés, hogy a TikTok és az Instagram fogyasztóiban milyen kép alakul ki önmagukról, és arról, mitől értékesek, hogyan lehet érvényesülni, és milyen szerepet vár el tőlük a társadalom.

Miért vesszük ezeket egy kalap alá?

Első ránézésre három nagyon különböző történet, mégis közös bennük a logika: a női test áruba bocsátása és a férfifantáziák kritikátlan kiszolgálása, csak most éppen modern, „ironikus” köntösben. Vajon tényleg ennyire más, ha mindez önkéntes, saját kezdeményezés vagy ironikus gesztus? Hol húzódik a határ az önkifejezés és önkiárusítás között, és egyáltalán mit mond rólunk és a kultúránkról, hogy ezek a bizarr önreklámozások pénzt is hoznak?

Vezető kép forrása: Pursuit