A Bajnokok Ligája csoportmérkőzések nyitányán 32‑28‑as sima vereséget szenvedett a One Veszprém férfi-kézilabdacsapata. Xavi Pascual mester együttese egyszer sem vezetett a dán Aalborg otthonában, ahol már harmadszor nem tudott nyerni a másfél évtizede BL‑trófeát hajszoló Veszprém. Mondhatni, ez semmilyen játék volt.

Mielőtt rátérnék a „magabiztos” vereségre, lépjünk vissza egy gondolat erejéig az előző idényre, Pascual első évére. A spanyol mester messiásként érkezett a megyeszékhely rekordbajnok és kupagyőztes gárdájához. Eleinte ment is minden, mint a karikacsapás. Megnyerték meghívott csapatként a klubvilágbajnokságot, amit addig még soha. Elképesztő magabiztossággal végeztek a BL-csoportjuk élén. De közben kikaptak Szegeden a bajnoki alapszakaszban. Elvesztették a legnagyobb hazai riválissal szemben a Magyar Kupát és egy utolsó másodperces góllal Kölnbe sem sikerült kijutni a Final Fourba. Pascual ezekben az időkben kezdte el mondani, hogy „tudtuk, a Szeged erősebb együttes nálunk” és voltaképpen ez még nem is az ő Veszprémje. Közben de, az övé volt. Mert amikor aláírta a szerződését, tudta, hogy hová, milyen körülmények közé érkezik. És a játékoskeret képességeit is ismerte.

Visszatérve a tegnapi vereségre. Egy valamit már nem mondhat többé, azt hogy ez nem az ő csapata. Merthogy akkora változtatást hajtott végre a keretben, hogy némi túlzással azt sem tudjuk, hogy ki kicsoda. Az egyiptomi válogatott szövetségi kapitányaként igazoltatott onnan kézilabdázókat. Több, jóval harminc évnél idősebb játékost is befogadott. Appelgeren (36), Thiagus Petrus (36), Ali Zein (35) viszi ebben a prímet. Amikor nyolc új játékos vár beépítésre, akkor egyértelmű, hogy legalább fél év szükséges az együttmuzsikálásra, mire mindenki megismeri a másikat és összeszokik a csapattársával. Ezeket a nehézségeket szenvedtük végig legutóbb.

Ennek volt ékes példája a dánok elleni négygólos vereség. Amikor még bőven a legjobb összetétel keresési fázisában van a One Veszprém. Az azért kiderült, hogy kapusposzton még mindig sérülékeny a csapat. Fabregas pótolhatatlan veszteség. Lehet, hogy Cindrić is túl van a zenitjén. Az afrikai osztag tagjai pedig nem biztos, hogy Európa-kompatibilis kézilabdázók. Még akkor sem, ha rangos klubokból érkeztek Veszprémbe. Ez még egyértelmű válaszra vár. Ráadásul Jahia el-Derának sok idő kell, hogy sérüléséből felépülve megtalálja régi önmagát. És még valami: ez sem világválogatott tudású keret. Ahogy az előzőek sem voltak azok. Csak a világ több pontjáról érkezett játékosok.

Itt tartunk most. A vereség utáni kommentek inkább a szurkolói elégedetlenséget tükrözik, mint a bizalmat. Bizonytalanságot, rossz döntéseket vélelmeznek az idei idénnyel kapcsolatban a klub rajongói. Persze vannak bizakodók is, akik osztják azt a véleményt, hogy májusban kell csúcsformában lenni, mert a nagy dolgok akkor és júniusban dőlnek el.

Nekem mindenesetre továbbra sem szimpatikus úgy nézni a meccset, hallgatni a közvetítést, mintha két külföldi csapat játszott volna egymás ellen. Viszont megörültem, amikor Ligetvári Patrikot is említette a kommentátor.

A célok évtizedek óta ismertek. Egy hét múlva ennek jegyében a Nantes ellen lehet még jobban összecsiszolódni. Mert ez egyébként semmilyen játék nem volt…

Vezető képünkön: Corrales kapus sem tudott segíteni a One Veszprémnek. Fotó: Veszprém Handball