A tegnap esti, történelmi bajnoki sikert arató veszprémi futsalcsapat végső győzelme és az azt követő fieszta, örömünnep ad némi reményt arra, hogy ma este a One Veszprém férfi-kézilabdacsapata is aranyérmet ünnepelhet az OTP Bank-Pick Szeged ellen. Az utóbbi öt év várhatóan legkiélezettebb, legizgalmasabb bajnoki döntője lesz. Akár büntetődobásokkal eldöntve az aranyrangadót!

Azért van bennem némi szorongás a mindent lezáró és eldöntő finálé veszprémi sikerével kapcsolatban. Mert összességében hiába vezet a bajnoki címek számában 28-5-re a One Veszprém a Szegeddel szemben, az utolsó négy finálé állása 2-2. Vagyis a rekordbajnok brutális fölénye megszűnt. Van konkrét magyarázat a miértre, de nem itt és most. Mert ennél lényegesen fontosabb, hogy legalább egy trófeát megnyerjen Javier Pascual mester együttese. Pedig hármat is szerettek volna a serlegterem polcaira helyezni. Legalábbis a vezérigazgató dr. Bartha Csaba székfoglalójában erről beszélt.

Aztán jött a Szeged. Elvitte a Magyar Kupát. És a bajnoki döntőben is kiharcolta a lehetőséget arra, hogy a bajnoki cím is a Tisza partjára kerüljön. Duplázni még nem tudtak a „kékek”. De van realitása. A Veszprém pedig utoljára 1987-ben nem nyert semmit. Ez 38 éve volt! És most megint megtörténhet.

Aztán megfogalmazta gondolatait a szegedi négygólos vereség után Javier Pascual is. A One Veszprém spanyol szakembere szerint a nagy rivális jobb csapat az övénél. Ez feltűnő megütközést váltott ki a hazai híveknél, akiknek nagy többsége ezzel nem ért egyet. Fontos szempont, hogy mennyire sikerült az „öltözőt” rendbe tenni néhány nap alatt. Mert a hatalmas téttől függetlenül is rendkívül feszült a hangulat. Ilyen feltételek mellett sikertelennek és eredménytelennek lenni, rossz jelzés az évek óta milliárdokat biztosító, az egy éve az egész klubot politikai és szurkolói nyomásra átszervezni engedélyező főtámogatónak. Csendben emlékeztetnék arra, hogy mi történt a Fehérvár és a Haladás futballklubokkal, ahol szintén milliárdos vállalkozók fizették a költségeket.

A két év múlva 50. születésnapját ünneplő veszprémi kézilabda nem játék! Nem lehet eltérő szakmai filozófiák martaléka a legeredményesebb férficsapat. Ortega, Sabaté, Vranješ, Gulyás István, Davis, Ilić, Pascual. Az elmúlt tíz év mestereivel és a több tucat idegenlégiós leigazolásával sem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját. Három éve az F4-be sem jut a csapat. És csak az egyiptomi IHF-elnök támogató barátságának köszönhető meghívásra juthattak el a klubvilágbajnokságra. Ráadásul az itthoni hegemónia is mostanra bedőlni látszik. Mert a Szeged a Juan Carlos Pastor-sikerszériát követő mélyrepülés után újra kiegyenesedett.

Ezért is lenne ma nagyon fontos bebizonyítani, hogy Magyarországon még a One Veszprém a bajnokcsapat. Így szerez újra jogot a Bajnokok Ligájábn indulásra. Nem szabadkártya kérésével. Nem érdekel, hogy ki a kezdő kapus. Teljesítsen jobban, ahogy eddig tette. Ha cserélni kell, cseréljék. Ha vissza kell cserélni a lehozottat, tegyék vissza a másikat. Az sem foglalkoztat, hogy Remili azért duzzog, hogy átlövőként vagy irányítóban játszik hasznosabban. Kézilabdázzon úgy, amiért idehozták. Descat igenis tudjon két meccset lejátszani közel azonos színvonalon. És ha Elisson játszik a helyén ne betlizzen ekkorát. Mert ez a bajnoki döntő. Az aréna népe előtt szakadjon meg mindenki az aranyéremért, a sikerért, aki pályára lép. Az is, aki ittmarad és az is, aki elmegy. Mert akkor a tavalyi tüntetés, a mindenki feketébe jelszó a semmibe vész. De lehet, hogy már ezen is túl vagyunk…

Vezető kép: Remili góljai is kellenek a bajnoki cím megnyeréséhez. Fotó: Fülöp Ildikó