Vissza kell térni időnként kontinensünk legragyogóbb kincsestárához, az antik világhoz, amelynek köveit vidékünkön a balácapusztai római kori villagazdaság őrzi. Géczi János költőt megihlette egy, a tavasszal itt előkerült bronzfej. Horváth Csaba koreográfus performanszban gondolta tovább a témát Testbe zárt rítusok címmel.

Van egy pillanat, amikor az antik világ berobban az ember életébe. Egyeseknél ez már a diákévekben megtörténik, másoknál az érett korban vagy még ennél is később. Mindenesetre nehéz elkerülni, hiszen ez a kultúra úgy szét van szórva kontinensünkön, mint a kozmikus anyag, a mai napig váratlan leletekkel. Idén tavasszal egy több mint ezeréves antik bronzfejet találtak a Nemesvámos melletti Balácapusztán, a római kori villagazdaság területén. Ez a Szilénosz-fej megihlette Géczi János költőt, akinek hasított plakátjaiból látható jelenleg is kiállítás a szóban forgó ókori falak között. A versben megénekelt témát Horváth Csaba koreográfus gondolta tovább a Forte Társulattal Testbe zárt rítusok címmel.

Horkay Barnabás a Forte Társulat performanszában

Versében a költő feltámasztja Szilénoszt, a görög mitológia egy alacsonyabb rendű istenségét, hogy rávetítse a világ gondját. Kiveszett a szeretet, alattunk rothad minden s bomlik az ég is, panaszolja Dionüszosz öreg dárdása, tanítómestere. Ugyanakkor felmerül benne annak reménye is, hogy új élet kezdődik ott mindig, ahol elmúlás van. Sőt az is megfordul a fejében, hogy talán nem is a világ rossz, hanem ő maga, mert képtelen megérteni a világ rendjét.

A Szilénosz Balácapusztán című vers Dionüszosz öreg dárdását mitikus hőssé emelve lehetőséget ad a költőnek, hogy elmondjon valami elmondhatatlant a mítoszok mítoszáról, az idő legyőzéséről. A mítosz mindig kívül esik az időn. A vers, de az egész összművészeti esemény középpontjában is az idősíkok lehántása áll. A vers másik pólusa az avarban elpihent hősének az álomszövevénye, amelynek során a költő rávetíti a földi/emberi életet az avar világára, hangyákra, százlábúakra, legyekre, katicákra, amik a világtól búcsúzó hőst körbedongják, hancúroznak rajta és körülötte.

Lehetséges talán, hogy Szilénosszal az egész emberiség álmodja az emberiség közös álmát, az örökkévalóságot, a valóság körforgását? Bukás és felemelkedés örök körforgását. Aminek a vége úgyis mindig ugyanaz: örök visszatérés a természetbe. „Avarból lettél, avarrá leszel” – mondja a vers egyik sora, stílusosan szólva: bogarat téve a fülünkbe.

Ennek az időtlen igazságnak a vers, tánc és képzőművészeti keretbe foglalt élményét élhettük meg Balácapusztán a szép őszi szombat délutánon, október 3-án a Magyar Nemzeti Múzeum rendezvényén. A Forte Társulat Testbe zárt rítusok című performansza után Szabadváry Tamás régész beszélt az antikbronzfej-leletről és a római kori villagazdaságról. Géczi János dedikálta hasított plakátok kiállítása katalógusát.

Vezető képünkön: A balácapusztai kőtár egy részlete