Novák Péter Nagy László-estjével indul, a Forte Társulat Ady novellái ihlette előadásával és Márton László Jászai Mari feltámasztása című darabjával folytatódik a Pannon Várszínház új kezdeményezése, a Pannon Stúdió.

– Elhatároztuk, hogy a Hangvilla harmadik emeleti kamaratermében rendszeresen fogunk játszani olyan produkciókat, amelyek kis, intim térbe valók – mondta a sorozatot beharangozó sajtótájékoztatón Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója. – Ez egy újabb szín lesz Veszprém színházi életében és a mi életünkben is.

Az igazgató szerint a Pannon Stúdió nem fog válogatni a műfajok között.

– Szándékunk számunkra fontos és érvényes kollégákkal létrehozni színházi ínyenceknek való produkciókat – jegyezte meg. – Nem rétegszínházat szeretnénk megvalósítani, csak szeretnénk lebontanánk a negyedik falat, ami egy nagyszínházban a színészek és a nézők között van, azért, hogy minél közelebb kerüljünk a közönséghez.

Az élet nem tét nélküli játék

A Pannon Stúdió Novák Péter A bomlás üzenete című estjével indul március 6-án.

– Nagy László Sebő Ferenc és Kiss Ferenc (Vízöntő együttes) által megzenésített verseit gondoltuk tovább – kezdte Novák Péter színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető. – Hatévesen már színpadon álltam, a szüleim révén megismertem az akkori nagy művészeket. Láttam, ahogy a nappalinkban megszületik egy vers egy szalvéta sarkán. És sajnos azt tapasztaltam, hogy az azóta eltelt majdnem ötven év alatt a világ egyre rosszabb lett. Gondolkodtam azon, hogy mi a létezés értelme és mi az értelmiség szerepe. Ez az est az ezekre a kérdésekre adott válaszok újradefiniálására tesz kísérletet. Én nem akarok harcolni, de dühös vagyok a világ állapota miatt, és ennek a dühnek a levezetésére nagyon jó a zene. Az élet nem tét nélküli játék, és nem lenne szabad csak a fogyasztásról szólnia. Szophoklész azt mondta, egy energia van, aminek van napos és sötét oldala. Mi abban tudunk segíteni, hogy a fényes oldalt hívjuk elő. A színház ereje, hogy változtasson az életünkön.

Hogyan fut zátonyra az emberi élet

A Forte Társulat Sápadt emberek és történetek című előadása a rendező, Horváth Csaba szerint zenébe zuhanó mágikus olvasó színház. (A Pannon Stúdióban még nem tűzték ki az előadás időpontját. A produkcióról erre a linkre kattintva olvashatnak.)

– Öt éve már elkészült Az apró, véres balladák, amelyben öt Ady-novellát próbáltunk meg felfűzni élő zenével – mondta Földeáki Nóra, a Forte Társulat művésze. – Csikos Sándor, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett színművész adta a kezembe Ady egyik novelláját még 16 éves koromban. Részemről máig tartó szerelem lett ebből a „találkozásból”. Ezúttal hat Ady-novellát adaptáltunk színpadra Horváth Csaba rendezővel, Pallagi Márton kollégámmal és Gyárfás Attila jazz-zenésszel. Mindegyikben nő és férfi speciális helyzetekben való viszonyát látjuk. Adyt az foglalkoztatta, hogyan fut zátonyra az emberi élet. A halál nála természetes, mindennapi. Nagyon mai történetek ezek.

A nézők nagyon jól rezonáltak

A Jászai Mari feltámasztása című előadás bemutatóját már láthatta a veszprémi közönség, de aztán a főszereplő, Kárpáti Barbarának más, szintén örömteli dolga akadt: babát várt. Visszatértével a Pannon Várszínház újra műsorra tűzte az előadást, ami legközelebb március 29-én láthat a közönség.

– Kíváncsi vagyok, hogy ebben az intim térben hogyan fog működni az előadás – jegyezte meg Marton László, a dráma írója. – Az előadásban kiemelkedő alakítást nyújt Kárpáti Barbara, Magashegyi Nóra és Szelle Dávid. Meghatódtam, mert a nézők nagyon jól rezonáltak a színpadon történtekre. Szerintem, ha történik valami a színpadon, akkor az emberiség egy lépéssel előrébb lép, és akkor már nem hiába tengettük az életünket ezen a földön.

Szelle Dávid, az előadás rendezője elárulta, hogy Budapesten, a Bethlen Téri Színházban már megtapasztalták a kis tér hatását.

– Novák Péter gondolatára reflektálva azt is kijelenthetem, hogy Jászai Mari az egyik áldozata volt ennek az egyre rosszabbodó világnak.

A képen balról jobbra: Marton László, Szelle Dávid, Vándorfi László, Novák Péter és Földeáki Nóra. Fotó: a szerző