Petrik Zoltán ritka, mint a fehér holló

– Szobafestőként végeztem, később díszletfestő lettem egy színházban, aztán dekoratőrként is dolgoztam. Néhány évig bútortervezőként helyezkedtem el egy asztalosnál, de voltam képkeretező is. 10 évet dolgoztam látszerészként, a festészet pedig az elmúlt három évben vált az életem részévé. Általában, a szakmámból adódóan, miniatűröket festek, egészen piciben, körömméretben, majd egyre nagyobb vásznon. Már megrendelésre is festek képeket, de a körmözés a fő profilom.

– Mi inspirált arra, hogy körömápolással és manikűrözéssel foglalkozz, ami egy hagyományosan „nőies” tevékenyégnek számít?

– Talán az, hogy szeretem, ha egy női kéz ápolt, és meggyőződésem, hogy a szép körmök növelik vendégeim önbizalmát.

– Férfi ügyfeleid is vannak?

– Nincsenek, pedig én úgy gondolom, hogy fontos, hogy a férfiaknak is ápolt legyen kezük. Ha van időm, a saját körmeimet is polírozom, rendbe teszem. Volt már olyan, hogy a női vendégem párja is kért kézápolást, de ez nem jellemző. Szerintem hozzám már csak azért sem járnak, mert férfi vagyok, bár ez engem például egyáltalán nem zavarna. Jelenleg tehát csak női vendégeim vannak.

– Találkozol sztereotípiákkal, előítéletekkel, meglepődött-e bárki a szakmaválasztásod miatt?

– Igen, abszolút. Sokan megismertek az évek során a képkeretezőben vagy az optikában. Mi tagadás, szeretem a nőket. Feleségem van, barátnőm volt, soha nem vonzódtam férfiakhoz. Érdekes módon, amióta ezzel foglalkozom, már olyanok szemében is meleg lettem, akik tudják rólam, hogy heteroszexuális vagyok. Egyik oldalról azt kapom, hogy homoszexuális vagyok, a másikról pedig azt, hogy kikezdek a női vendégeimmel. Úgyhogy igen, kapok ilyeneket folyamatosan. Az első néhány évben nagyon zavart, de már nem foglalkozom vele. Megtörtént, hogy az első alkalommal jött a vendégem, még nem találkoztunk soha és elkísérte a párja. Végignézett rajtam, majd jóváhagyta, hogy maradjon. Volt olyan is, aki otthon nem merte elmondani, hogy férfi körmöshöz jár. Más úgy védte ki a helyzetet, hogy azt mondta otthon, hogy meleg vagyok. Engem már ezek a helyzetek nem zavarnak, csak nevetek rajtuk.

– A személyiséged, a férfi mivoltod hozzájárul a munkád egyediségéhez?

– Igen. Az emberek már felismerik az alkotásaimat. Sokkal precízebb vagyok, és bár tovább tart a munka, aki hozzám jár, az rászánja ezt az időt, mert tudja, hogy a végeredmény szép és tartós. Úgy vélem, hogy a védjegyem jól felismerhető. Fontos a kézügyesség és a kreativitás. Korábban akár mini tájképet is festettem körömre, most már ilyeneket nem készítek, ez az én döntésem volt. A pontosság, a precizitás mindig meg volt bennem, ezek segítettek az úton. Nagyon jól esik, amikor a szakmaiságomat elismerik.

– Nagyon kevés olyan vendégem van, aki díszesebb körmöket igényel, de ezek sem túl feltűnőek. Úgy látom, hogy mindenkinek megvan a saját stílusa. Például a lányom a hosszú körmöket szereti, de mondtam neki, hogy csak olyan hosszút érdemes csinálni, amit a saját körme elbír. Elvből sem építek hosszú körmöket és higiéniai okokból sem. Szeretem, ha a nőnek igényes, ápolt a keze és a körme, utóbbi rövid, egyszínű vagy akár többszínű, ízléses. Követem a trendeket, de inkább csak a színek tekintetében. Minden évben vannak trendszínek, idén például a zöld és a kék, ezeket azért figyelemmel követem – kísér ki a szalonjából Petrik Zoltán.

Szerző: Tihanyi Kata

A veszprémi Petrik Zoltán évekkel ezelőtt, egy nyári reggelen úgy ébredt fel, hogy tudta, kézápoló, manikűrös szeretne lenni. A belvárosi szalon hangulata művészemberre utal. A szokatlan szakmaválasztásáról, sztereotípiákról, sikereiről és a divattrendekről beszélgettünk.

– Tizenegy évvel ezelőtt jött a megvilágosodás, hogy ezzel szeretnék foglalkozni – kezdi Zoltán. – A családban senki sem dolgozott körmösként, úgyhogy ez tényleg csak a semmiből jött, mint egy sugallat. Először meglepődtek, de később sok támogatást kaptam tőlük. Van két gyerekkori barátom is, amikor eléjük álltam oda, hogy körmös leszek, egyből azt mondták, hogy ezt nekem találták ki. Tudták, hogy örömmel beszélgetek nőkkel, és az új munkához megvan a kézügyességem is.

– Egy hónapon belül el is végeztem az alapszakmát, utána pedig még számos továbbképzést. Nekem nagyon fontos volt, hogy olyan üzletem legyen, ahova reggelente jó bemenni – mondja Petrik Zoltán és körülvezet a szalonjában. A falon saját képei, festményei, grafikái tanúskodnak a hobbijáról.

– Szobafestőként végeztem, később díszletfestő lettem egy színházban, aztán dekoratőrként is dolgoztam. Néhány évig bútortervezőként helyezkedtem el egy asztalosnál, de voltam képkeretező is. 10 évet dolgoztam látszerészként, a festészet pedig az elmúlt három évben vált az életem részévé. Általában, a szakmámból adódóan, miniatűröket festek, egészen piciben, körömméretben, majd egyre nagyobb vásznon. Már megrendelésre is festek képeket, de a körmözés a fő profilom.

– Mi inspirált arra, hogy körömápolással és manikűrözéssel foglalkozz, ami egy hagyományosan „nőies” tevékenyégnek számít?

– Talán az, hogy szeretem, ha egy női kéz ápolt, és meggyőződésem, hogy a szép körmök növelik vendégeim önbizalmát.

– Férfi ügyfeleid is vannak?

– Nincsenek, pedig én úgy gondolom, hogy fontos, hogy a férfiaknak is ápolt legyen kezük. Ha van időm, a saját körmeimet is polírozom, rendbe teszem. Volt már olyan, hogy a női vendégem párja is kért kézápolást, de ez nem jellemző. Szerintem hozzám már csak azért sem járnak, mert férfi vagyok, bár ez engem például egyáltalán nem zavarna. Jelenleg tehát csak női vendégeim vannak.

– Találkozol sztereotípiákkal, előítéletekkel, meglepődött-e bárki a szakmaválasztásod miatt?

– Igen, abszolút. Sokan megismertek az évek során a képkeretezőben vagy az optikában. Mi tagadás, szeretem a nőket. Feleségem van, barátnőm volt, soha nem vonzódtam férfiakhoz. Érdekes módon, amióta ezzel foglalkozom, már olyanok szemében is meleg lettem, akik tudják rólam, hogy heteroszexuális vagyok. Egyik oldalról azt kapom, hogy homoszexuális vagyok, a másikról pedig azt, hogy kikezdek a női vendégeimmel. Úgyhogy igen, kapok ilyeneket folyamatosan. Az első néhány évben nagyon zavart, de már nem foglalkozom vele. Megtörtént, hogy az első alkalommal jött a vendégem, még nem találkoztunk soha és elkísérte a párja. Végignézett rajtam, majd jóváhagyta, hogy maradjon. Volt olyan is, aki otthon nem merte elmondani, hogy férfi körmöshöz jár. Más úgy védte ki a helyzetet, hogy azt mondta otthon, hogy meleg vagyok. Engem már ezek a helyzetek nem zavarnak, csak nevetek rajtuk.

– A személyiséged, a férfi mivoltod hozzájárul a munkád egyediségéhez?

– Igen. Az emberek már felismerik az alkotásaimat. Sokkal precízebb vagyok, és bár tovább tart a munka, aki hozzám jár, az rászánja ezt az időt, mert tudja, hogy a végeredmény szép és tartós. Úgy vélem, hogy a védjegyem jól felismerhető. Fontos a kézügyesség és a kreativitás. Korábban akár mini tájképet is festettem körömre, most már ilyeneket nem készítek, ez az én döntésem volt. A pontosság, a precizitás mindig meg volt bennem, ezek segítettek az úton. Nagyon jól esik, amikor a szakmaiságomat elismerik.

– Nagyon kevés olyan vendégem van, aki díszesebb körmöket igényel, de ezek sem túl feltűnőek. Úgy látom, hogy mindenkinek megvan a saját stílusa. Például a lányom a hosszú körmöket szereti, de mondtam neki, hogy csak olyan hosszút érdemes csinálni, amit a saját körme elbír. Elvből sem építek hosszú körmöket és higiéniai okokból sem. Szeretem, ha a nőnek igényes, ápolt a keze és a körme, utóbbi rövid, egyszínű vagy akár többszínű, ízléses. Követem a trendeket, de inkább csak a színek tekintetében. Minden évben vannak trendszínek, idén például a zöld és a kék, ezeket azért figyelemmel követem – kísér ki a szalonjából Petrik Zoltán.

Szerző: Tihanyi Kata