– Egy egyéves munka betetőzése a Privát Veszprém album. A projekt kapcsán egyfajta történetmesélésnek a részesévé válhattunk – mondta a kötet bemutatóján Bolgár Eszter projektvezető.

– Büszkéknek kell lennünk azokra az elődökre, akik ezt a várost megteremtették – hangsúlyozta Porga Gyula polgármester. – És nyilván a gyerekeinktől is azt kérjük, hogy építsék tovább. Legyünk büszkék a saját családunkra, és minden álszerénység nélkül arra is, amit mi hozzátettünk a veszprémiséghez!

Markovits Alíz, a Veszprém–Balaton 2023 Zrt. vezérigazgatója megjegyezte: az EKF sikeréhez nélkülözhetetlen volt a veszprémi lakosok megnyilvánulása.

– Huszonöt veszprémi család öltözött fel testben és lélekben a fotózáshoz, és osztotta meg velünk a családja történetét – emlékeztetett Márkusné Vörös Hajnalka, a kötet egyik szerkesztője. – Kértük, hogy a fotózásra hozzanak magukkal egy régi fényképet, amely fontos a családjuk számára. Hogy ebből hogyan születtek meg a történetek, az egy szép és nehéz feladat volt minden résztvevő számára.

Mielőtt a szervezők átadták a magyar–angol nyelvű albumban szereplő családok képviselőinek a tiszteletpéldányokat, többen is megszólaltak a kötetben közreműködők közül.

– Maradjunk Veszprémben, és építsük együtt a várost! – szólította fel a jelenlévőket Bélafi László, Veszprém Város Vegyeskarának támogatója, a Hangvilla igazgatója. – A mi családunk 170 évvel ezelőtt az Iskola utcából indult. A Latinovits–Bujtor Játékszín épületének fele volt a tulajdonukban. A mára nagyra nőtt família tagjai most is ennek a háznak az ötszáz méteres körzetében élnek, és minden vasárnap együtt ebédelünk.

– Százhúsz–százötven éve apai és anyai ágról is veszprémiek vagyunk – folytatta Debreczenyi János György, aki a Debreczenyi, a Zsebe és a Bándi családot képviselte. – Én a tizedik gyerek vagyok a családban, de nagyapámnak is nyolc gyereke volt. A família férfitagjai ácsok és kőművesek voltak, sok jelentős veszprémi épületen is dolgoztak, például a Viadukton, a reptéren és a jutasi altiszti épületen. A család szorgalma és hűsége a város mellett a mai napig kitart.

Lechner András nagyapja 1940-ben költözött a városba. András édesapja a vegyeskar egyik alapítója volt. – A kórus egyharmadát Lechnerek és Kovácsok tették ki. Édesanyám Kovács – árulta el nevetve. Azt is elmesélte, hogy a nagybátyja 14 évesen egy De Chatel lányba, Ágnesbe lett szerelmes, akivel később össze is házasodott. A nagybácsi már nem él, Ágnes most 93 éves.

A Lohonyai család képviseletében Lohonyai Jolán mondta el, hogy a család szinte minden tagja vendéglátással foglalkozott. – A Csatár utca 1. alatti vendéglő volt a család tulajdona, a többi egység bérlemény volt – emlékezett vissza. – Ilyen volt a Betekints, a Hangvilla helyén lévő Elite kávéház, a Károly-templommal szembeni vendéglő, aminek a helyén most már a közútkezelő épülete áll.

– Mi a titka Veszprémnek? – tette fel a kérdést Kozma Ildikó. – Itt a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó alkotó emberek száma. Ebben a városban szinte kötelező volt a közösségért tenni.

A Privát Veszprém album példányait eljuttatják minden veszprémi könyvtárba, és megvásárolható lesz az EKF Kossuth utcai irodájában. Az eladásból származó bevételt a veszprémi idősgondozásra fordítják.

Az album készítői szeretnék, ha a kezdeményezésüknek lenne folytatása és további veszprémi családok történetét is megismerhetnék a város lakói.

A vezető képen az album és a benne szereplők. Fotók: a szerző