REKLAMÁCIÓ – Három nő meg egy mokaszin

 

Mokaszint vásároltam. Fekete színűt, fehér fűződíszítéssel. Kényelmes tavaszi viselet, 4552 forint. Bőr talpbetétet is vettem hozzá. Az örömöm csak addig tartott, míg első sétámból haza nem értem. Kiveszem a lábam a cipőből – szurokfekete. Hát ez mi a fene? Nekiesek a lábamnak szappannal, körömkefével, súrolókefével, végül acetonos oldóanyaggal. A hosszas kezelés után a bőröm tűrhető állapotba kerül, a körmeim, mintha szurokba mártottam volna őket.

Brutális művelet következik: előkerül a körömreszelő is, a durvábbik. Utána ápolom a lábfejem, majd busszal Veszprémbe, irány a bevásárlóközpont.

Reklamáció, mondom. Az elárusító kerekíti a szemét, felsőbb utasítások szerint jár el, hozza a Jegyzőkönyv minőségi kifogásról című formanyomtatvány. A Fogyasztó által érvényesíteni kívánt igény rubrikába bekerül, hogy visszakérem a pénzemet, ám ez nem ennyire egyszerű. Nem, nem áztam meg benne, mondom. A választható opció a Kifogás rendezésének módja – vagyis javítás/véleményeztetés. Majd SMS-ben értesítenek.

Két hét múlva SMS, ismét buszozok Veszprémbe, ez a harmadik mokaszin-kirándulásom a CCC cipőboltba. Minden rendben lesz, lefújták, mondja hölgy. Hol fújták le? Kívülről semmi baja, mondom. Nem kívülről, közli, hanem belülről. Most én kerekítem a szemem, mármint belülről? Egye fene, fogom az újonnan lefújt cipőmet és hazamegyek. Úgy sincs más választásom.

Ám ezúttal eszem ágában sincs flangálni az utcán, otthon belebújok, és grasszálok egy kicsit a lakásban. Máris kiderül, mennyit ér a fújás. Semennyit. Irány a veszprémi busz. Előadom a helyzetet, újabb elárusító hölgy érkezik, állunk a pultnál mi, hárman és a cipő a dobozban, lefújva. A jegyzőkönyvben az áll, hogy „a hölgy, állítása szerint, esőben nem hordta.” Új termékre való csere náluk nem szokás, erősíti meg a kettes számú kis hölgy. Most mi legyen?

Elkezdődik a parttalan vita. Újra színez a belseje, erősködöm. Kaphatok egy másik ugyanilyen mokaszint, mondják, kicserélik. Ez nem megoldás, mert mi van, ha az is levet ereszt? Ilyen problémával még más nem jelentkezett, szögezi le a kettes számú okosan, bár a dobozba nem nézett bele, amit szóvá is teszek. Aztán a hármas még egyszer beleszól a beszélgetésünkbe:

– Nem tudja bizonyítani, hogy fog a cipő belseje – közli szárazon.

Ja, hát persze, hogy nem tudom, ütközöm meg az állítás valóságtartalmán.

– És maga szerint hogyan bizonyítsam? – fortyanok fel cérnavékony ideggel. – Járkáljak vásárlás előtt órákat a boltban, vagy fotózgassam út közben, netán hozzam be a lábam?

Jó, jó, csillapítanak, van egy új szakértőjük, aki majd ki is próbálja a lábbelit, és újra küldenek egy SMS-t, aztán jöhetek érte.

Jegyzőkönyv, pecsét, aláírás, el.

F. Judit