RÓMA – Az örök város reptéri kalandokkal

Boldog békeidőkben mi sem egyszerűbb, mint foglalni egy fapados repülőjegyet, és olcsón, gyorsan elutazni Európában gyakorlatilag bárhová. Azt persze nehéz nem észrevenni egy jó ideje, hogy ennek már minden szempontból befellegzett. De Róma így is kihagyhatatlan.

Négy év kihagyás után végre egy gyors, külföldi kiruccanás. A tesós-unokahúgos utazás utóbbinak ajándék, az úti cél pedig miatta, neki Róma. Én már voltam korábban háromszor, de hát Róma az Róma. Oda visszamenni bármikor, bármennyiszer, bár azt nem gondoltam, hogy a „Minden út Rómába vezet” mondás ezúttal eléggé kanyargós lesz.

A légi káosz velünk marad

A reptéri hírek is eljutottak hozzám, mely szerint a pandémia miatt menesztett földi kiszolgálószemélyzet nem tért vissza a repterekre, ellenben az utasok igen. A járatokat világszerte százasával, ezresével törlik, de azért az ember mégiscsak reménykedik, hogy neki majd sima ügy lesz ez a röpke másfél órás út. A járatokat is gondosan választottuk ki, reggel az első, hajnali járat, visszafele pedig véletlenül sem az utolsó, késő esti, mert a hírek alapján azok gyakran nem indulnak el. Elméletünk az utazás előtti napig tartotta is magát, mígnem érkezett a hír: a szerda hajnali budapesti járat törölve.

Két opció: ingyenes átfoglalás a hajnali bécsire vagy ráfizetéssel másik légitársaság délutáni járatára. Rövid tanakodás után az előbbit választottuk, leginkább azért, hogy ne veszítsünk el legalább fél napot a kiruccanásból. Villámgyors fuvarszervezés, ami hármunknak plusz ötvenezer forintba került, de igazából örültünk, hogy sikerült egy kedves ismerős segítségével hajnali 4-re időben, biztonságban kijutni a schwechati reptérre.

A légikikötő a hajnali időpont ellenére teljes üzemben, mondhatni fullon. Az épségben, időben megérkezés öröme nem tartott sokáig, ugyanis ahogy beléptünk, azonnal csipogott a telefon, hogy a 6 órai járat legkorábban 8.30-kor indul. Összesen 1,5 órányi éjszakai alvás után kijózanító volt a tudat, hogy újabb, legalább 4,5 óra dekkolás vár ránk.

Rövidre zárva a sztorit, végül valamikor kora délután megérkeztünk a hotelbe, ahol konstatáltuk, hogy ennyi idő alatt gyakorlatilag kocsival is megjártuk volna az utat és ennél fáradtabbak sem lennénk. (Más kérdés persze, hogy nem akartunk kocsival jönni.)

És akkor Róma – nettó másfél nap

A bő félnapnyi csúszás miatt igazából egy „gyorstalpalóra” futotta a nettó 1,5 nap alatt. Gyalog bejárva a történelmi belváros, Colosseum, Forum Romanum, Capitolium, Angyalvár, Szent Péter tér, Piazza Navona, Spanyol lépcső, Trevi-kút meg persze a legnagyobb kedvenc, a Pantheon. Az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása. Mennyezete közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással, csaknem kétezer évvel építése után ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton kupolája.

Nyár, turista és némi szemét

Ide belépve mindig az az érzés fog el, mint Barcelonában a Sagrada Familia láttán: milyen nagyszerű is az ember, hogy ilyen alkotásokra képes. És ha valahol ez a rácsodálkozás napi többször is érheti az embert, az biztosan Róma. Sokadszorra is lenyűgöz. Egyébiránt nagy a forróság, eddig mindig ősszel vagy tavasszal jártam itt, nem kérdés, hogy akkor élvezhetőbb – konstatálom, de az élmény így is élmény. Ettől függetlenül rengeteg a turista most is. Ha valaki a Vatikánba vagy nagyobb múzeumokba tervez bemenni, mindenképpen érdemes előre megváltani a jegyeket online. Nem tudom, a nyár és a rengeteg turista teszi-e, de az eddigi látogatásaim során nem tűnt fel, mennyire kevés a kuka, emiatt pedig mennyire sok a szemét a városban. Időnként kiábrándító a tapasztalás, hogy miközben újra és újra rácsodálkozik az ember a törikönyvekben látottakra, átesik egy műanyag flakonon.

Pénzt költeni 35 fokban…

Ha Olaszország, akkor kihagyhatatlan a beszámolóból a gasztronómia. Bár szó szerint úton-útfélen kis éttermekbe, kávézókba akad az ember, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenhol jót is eszik. Biztos érdemes előre feltérképezni a helyeket, vagy esetleg helyiek ajánlatát kérni, mi csak érzésre választottunk helyeket, utóbb kiderült, nem mindig túl jól. Két átlagos pizzázás mellett egyetlen igazán jó vacsorát sikerült elfogyasztani. Csak a tények kedvéért nézzük meg egy kicsit az árakat is. Pár nap alatt is jócskán lehet pénzt költeni a 2-3-4-7-8 eurós tételekből. A 100 percig érvényes tömegközlekedési jegy 1,5 euró. Ha előre megtervezzük a napokat vagy eleve a város külső részén van a szállás, akkor érdemes 24 órás vagy annál hosszabb bérletet venni. A reptérre a Termini pályaudvartól 7 euróért visz ki a reptéri busz.

Egy átlagos helyen az alap margherita pizza 7–9 euró, minden más drágább; a tészták 11–15 euróba, a halas, húsos ételek még többe kerülnek. Üdítőitalok az étteremben 4 euró körül, egy Aperol Spritz vagy más alkoholos koktél 6, de inkább 8-9 euró. Kávé 4 euró, a fagyi mérettől függően 3–5 euró, utóbbiból csak isteni finomakat ettem. Egy félliteres ásványvíz a boltokban 1 euróba kerül, az üdítők dupla ennyibe. Talán mondanom sem kell, hogy a 35 fokos, egész napos városnézés során ezekből számolatlan mennyiség fogy.

Azt se felejtsük el, hogy a világjárványt a nyár sem érdekli. Rómában a tömegközlekedési eszközökön kötelező az FFP2-es maszk. A reptereken és a gépeken viszont az érintett három ország közül sehol sem. Ettől függetlenül persze sokan nem bízzák a véletlenre és felteszik a maszkot.

Aztán nagy nehezen hazaértünk

És hogy logisztikailag keretbe foglaljam a történetet: a visszaút sem volt sima. A hazafele útra választott másik légitársaság járata ki nem maradt legalább, viszont bő másfél órát késett. Úgyhogy a reptéri duty free üzlet jól járt velünk, és bőven maradt idő az utolsó olasz kapucsínó elfogyasztására is. Az már csak hab volt a tortán, hogy a tervek szerint Ferihegyről minket hazahozó családtag teljesen lebetegedett aznapra, úgyhogy a reptéri busz – metró – utolsó pillanatban elcsípett vonat kombóval nagy nehezen haza is vergődtünk egy újabb autóútnyi idő alatt.

Szóval a konklúzióm, hogy repülős utazásokkal mostanság csak óvatosan (és mindenképpen olyan utasbiztosítással, amely téríti a járatkésést, -törlést!). Egyébként pedig nem kérdés: Rómát látni kell, akárhányszor is!

Kiss Nikolett

Vezető képünkön: a római Colosseum. Fotó: infostart