Nehéz megszólalni minden év június 4-ének közeledtével. Nehéz, hiszen a Fidesz-kormány kvázi ünnepnapként tekint erre a napra, mely azonban semmiképp nem ünnepnap, hanem gyásznap. Az év 364 napján lehet ünnepelni megmaradásunkat, ám ez a nap az emlékezésé kell legyen történelmünk legnagyobb tragédiáinak egyikére. Ezért javasolta annak idején a Jobbik a Trianon-emléknapot, amit a kormány dalolós, táncolgatós Nemzeti Összetartozás Napjára változtatott 2010 után.
Számunkra nem pártpolitikai kérdés az elszakadt nemzettestvéreink képviselete, hiszen mi nem potenciális szavazót látunk bennük, hanem olyan magyar embereket, akik rajtuk kívülálló politikai okok miatt szenvedték meg a XX. század borzalmait és akik alsóbbrendű állampolgárokká váltak
egykori szülőhazájukban.
Nehéz megszólalni ezen a gyásznapon, hiszen minden évben szembe kell néznünk azzal, hogy országunk kétharmadát és több mint hárommillió magyart csatoltak el idegen, ellenséges érzületű, a külhoni magyar közösségeket a mai napig asszimilálni vagy elüldözni akaró államokhoz.
Nemzetárulásnak tartjuk azt, hogy bár Orbán Viktor 2005-ben szimbolikus helyen, Tusványoson megígérte, hogy székely autonómia nélkül nem elképzelhető Románia uniós csatlakozása, a Fidesz 2007-ben mégis feltételek nélkül megszavazta azt. Most a kormány által előszeretettel kommunikált szerb-magyar történelmi megbékélés közepette újból feladni készül a délvidéki magyarság alapvető érdekét, az autonómiát. A Jobbik szerint történelmi bűn volna Szerbiát feltételek nélkül beengedni az Európai Unióba.
Idén a pápai Jobbik alapszervezete és ifjúsági tagozata közös túra keretében ellátogatott a Ság-hegyre, amelynek keleti peremén található a Trianoni kereszt, melyet 1933-ban Kemenesalja népe állított a hazánkat megcsonkító békediktátum elleni tiltakozásul. Ez az ország legnagyobb ilyen jellegű emlékműve.
Töreki Milán, a Jobbik Ifjúsági Tagozat Veszprém megyei elnöke