SZUBJEKTÍV – Gondolatok egy plakát kapcsán

Egy Veszprém környéki település autóbuszmegállójában fotóztuk le a fenti plakátot, amely szerint A magyar kultúra napjáról a falu református templomában fognak megemlékezni.

Miért kell egy „világi” megemlékezést bevinni a templomba? – tehetnénk fel a költői kérdést, miközben már napi gyakorlattá vált, hogy évek óta összemosódnak az egyházi és a világi, köztük a politikai események, kijelentések, kinyilatkoztatások.

Nem értjük például, hogy egy temetésen miért kell beleszőnie az érseknek az elhunytról szóló megemlékezésbe a napi politikát, egy felsőoktatási intézményben megtartott évindító ünnepségen való felszólalásába szintén? (Az utóbbiból idézünk: „Fajelméletet idéző monokultúrát telepítenek a kontinensre, végveszélyben az európai kereszténység!”) Az is elgondolkodtató, hogy egy sima egyesületi éves közgyűlést miért kell egy kanonoknak megáldania, amikor az egyesületnek semmilyen kötődése nincs az egyházhoz.

Megszokottá vált, de nem kellett volna, hogy azzá váljon az egyházi személyek kampányolása a templomokban. Erre friss példa a hódmezővásárhelyi: a katolikus szentmise végén Németh László plébános kiállt a hívek elé, és a független jelölt, Márki-Zay Péter elleni szavazásra szólította fel a hívőket. A tegnapi Kormányinfón az újságírók megkérdezték Lázár Jánost, a miniszterelnökséget vezető minisztert, mi erről a véleménye, mire ő a következőt válaszolta:

– Baj, ha a véleménye miatt megbélyegzik és elkezdik üldözni. Olyan országban kellene élnünk, ahol minden lelkipásztor elmondhatja a véleményét.

Tulajdonképpen elmondhatja – tesszük hozzá mi –, miért is ne. De vajon mikor lépik át az etikai normák mostanában oly képlékeny határát ő és társai a véleménynyilvánítás, a könnyed politizálás, majd a még durvább kampányolás között?

Kiss Rózsa