SZUBJEKTÍV – Kedves Momentum!

A Momentum veszprémi vezetői sajtótájékoztatón jelentették be a minap, hogy a párt jelöltjei önállóan indulnak a 2018-as választáson. Nem lesznek egyedül ezzel a különutassággal, de nekem az ő szereplésük fáj a legjobban, mert minden hibájuk ellenére látom bennük az X faktort.

Így azt kell kívánnom, hogy népszerűségük szabadesést követően a nullánál álljon meg. Így nő ugyanis az esélyük a Fidesz leváltásáért érdemben cselekvő – azaz együttműködő – ellenzéki pártoknak.

Persze, értem a Momentumot, építi magát. Remélem, hogy hosszú távon sikerrel járnak, új, bátor, lendületes csoportosulásuk új generációt hozhat a politikába. Ki mástól várhatnánk a jobb jövőt, ha nem a fiataljainktól?

Az építkezés azonban egyelőre az anyagi javak megszerzését jelenti náluk, ami csorbítja a szimpátiát. A Fidesz ördögi választási és pártfinanszírozási törvénye lassan egy népesebb baráti társaságot is arra sarkall, hogy párttá szerveződve választásokon induljon, az ugyanis rendkívül jövedelmező. Ha a Momentum országos listát tud állítani, csaknem 600 millió forintot kaphat az államtól.

Hatszázmillió egy ambiciózus kis pártnak isten áldása. Láthatjuk, hogy kis párt korában a Fidesz is milyen hálás volt Soros Györgynek a közel négymillió forint értékű eszközadományért és a 4,2 millió forint készpénzért, ami mai értéken számolva a HVG szerint majdnem 125 millió forintot jelentene. Hatszázmillióból telik infrastruktúrára, arra pedig szüksége van egy fiatal pártnak.

Ez a hatszázmillió azonban harminc ezüst.

Aki ma le akarja váltani a Fideszt, attól azt várnánk, hogy ne infrastruktúrában meg készpénzben gondolkozzon, hanem tegye bele magát a küzdelembe. Ez leginkább önmérsékletet, áldozatvállalást, kompromisszumkészséget és higgadtságot igényel. Egy olyan fiatal értelmiségi társaság, amilyen a Momentum, bizonyára állandó elvi és gyakorlati vitákban ég, sőt a tagok, mint érzékeny intellektusok, gyakran önmagukkal is hadakoznak, ez így természetes. Most azonban az lenne az áldásos, ha nem önmagukat akarnák megvalósítani, hanem a kormányváltást. Nyerjen az ellenzék, aztán alakítsa át a legfontosabb törvényeket, és a következő, immár konstruktív választójogi és pártfinanszírozási szabályozás közepette a Momentum alakítsa politikáját kedve szerint. De most ne! A mi bőrünkre ne!

Vagy lehet, hogy a Momentum nem is számol a 2018-as siker lehetőségével? Lehet, hogy ma is úgy gondolják, ahogy korábban állították, hogy ’18 nyerhetetlen és ’22-re készülnek? De akkor miért indulnak? A pénzért? Micsoda cinizmus.

Kedves Momentum! Lehet, hogy a legnemesebb célok hajtanak benneteket, de ha fenntartjátok ezt a nektek anyagi hasznot hozó, amúgy összellenzéki kárt okozó, különutas stratégiát, akkor a cinikus jelző akkor is rátok ég, ha egyenként lánglelkűek vagytok. Még el sem indultatok a politikusi pályán és máris kiégett, öreg pártkatonák lesztek, ha nem érzitek, mit várunk tőletek: együttműködést vagy a választástól való távolmaradást.

Zsigmond Boldizsár