Idén a Veszprémi Ünnepi Könyvhét vendége a Scolar Kiadó volt, amelynek egyik szerzője, Tisza Kata is találkozott az olvasóival.

A megyeszékhelyen hagyományosan a Kossuth utcán, A három grácia szobor mellett állnak a faházak a különböző kiadók könyvújdonságaival az ünnepi könyvhéten. Ezúttal is itt mutatta be a kínálatát 12 kiadó, illetve könyvesbolt. Tegnap délután Tisza Katával beszélgetett a könyveiről, munkájáról, illetve a legutóbbi, A semmi megszelídítése című novelláskötetéről Illés Andrea, a Scolar Kiadó főszerkesztője.

Éppen húsz évvel ezelőtt jelent meg Tisza Kata első könyve, és az interkulturális pszichológiai szakértő éppen tíz éve szerződött a Scolar Kiadóhoz.

– Nagyon nehéz témákat dolgoztál fel – indította a beszélgetést Illés Andrea. – Az irodalom és a pszichológia határán mozgó műveidben szó van bántalmazásról, párkapcsolati nehézségekről. Közben megteremtetted a pszicholíra és a pszichopróza műfaját.

– Ez adott nekem egy kitettséget, de egyfajta védettséget is – válaszolta Tisza Kata. – A szakmaiság ad egy keretezést, és mivel megvan a keret, megengedhetem magamnak, hogy én is kinyíljak érzelmileg. A könyveimben csak kinagyítottam a bennem lévő szólamokat. Az új műfajok megteremtésére pedig azért volt szükségem, mert ha szakszöveget írtam, akkor mindig föltettem magamnak a kérdést: hol van belőle az ember?

– A semmi megszelídítése minden novellájában kapcsolatok dinamikáját lehet fölfedezni.

– Az írás nekem mellékvágány. Főállásban egy narratív önismereti, traumainformált, interkulturális pszichológiai és coaching műhelyt vezetek. A kliensek párkapcsolati válsággal, elakadással szoktak megkeresni. Ezeket majdnem minden esetben visszabontjuk az illető családjáig, hiszen életünk első felében akarva-akaratlanul ismétlünk ezekből a dinamikákból. Ebből feszültség keletkezik, aminek oldása egy hosszú önismereti munka. Jó hír, hogy a mai generációk korán elkezdik ezt az önismereti munkát, nem várják meg, míg eljutnak a falig. Ezeket a dinamikákat ütköztetik a könyveim.

– Mondok néhány szót. Kérlek, reflektálj rájuk! Párbeszéd.

– Ezt holnap reggelig lehetne boncolgatni. A párbeszéd csak a felszín, a mélyben egy csomó más dolog történik közöttünk energiaszinten, elfojtásban, érzésekben. A valóság nem azon a szinten van, ahol mi megfogalmazzuk. Felmerül a kérdés, hogy mik azok az érzések, amiket nem fejezünk ki? Meddig érzem magam szabadnak egy kapcsolatban? A párbeszéd azonban mindennek az alapja: az érintésre, az intimitásra is vonatkozik ez a fogalom. Sokszor párhuzamos monológok folynak, vagy dominancia alakul ki, esetleg csend van. Ilyenkor a végén bekövetkezik az elmagányosodás.

– Hiány.

– Ez végigkíséri az életünket. Probléma, ha valaki a másiktól akarja „kinyerni” a hiányt, azaz a másiktól szeretné megkapni azt, amit ő nem tud magának megteremteni. A valódi kapcsolatnak egyszerre kellene teret adnia a köteléknek és a szabadságnak.

– Csend, főleg a nyugodt csend.

– Kétféle csend van. Egyik a feszültségekkel teli, amikor belülről zajlik az elfojtott indulat. A másik amikor együtt vagyunk bizalommal, még úgy is, hogy nincs minden kimondva, megmagyarázva. Én például hosszú ideig dolgoztam azon, hogy ne akarjam kitölteni a csendet. Nehéz volt megtanulnom, hogyan lehet csendben, nyugalomban lenni.

– Egyedüllét.

– Az egyedüllétben, akármi is a oka, a hosszú, nyugodt, türelmes önismereti utat javaslom. Erre jó a terápiás folyamat, aminek során az ember elkezdi megszeretni a saját magával töltött időt.

– Remény. Azt írod egy helyen, hogy benne kell tartanunk magunkat a reményben.

– Van a gyilkos remény: ott reménykedsz, ahol már nem kellene, mert nem reális. És van a remény abban, hogy magamba tudjak kapaszkodni, megtaláljam az élethez kapcsolódó hitet, a magamhoz való kapcsolatot.

– Most írod a tizedik könyvedet, ami a lezárása lesz ennek a témának.

– Még nagyon forr bennem. Húszéves munkásságom esszenciája lesz ez a könyv, amit ősszel fejezek be. A témája az intimitás rétegeinek kibontása. Szó lesz benne arról is, hogy hogyan tudunk eljutni arra a szigetre, ahol megélhető az igazi intimitás nem pedig a torz, sérült, álságos formája.

A vezető képen Tisza Kata dedikál. Fotók: a szerző