Véletlenül az Aranyfolyó üzletház mellett indultam el gyalog az aluljárón át a Kossuth utca felé a piaci parkolóból. Kevesen járhatnak erre, pedig a városközponthoz tartozik. Pár lépés után már úgy éreztem magam, mint aki a hátsó kiskapun lépett be valahová és olyasmit lát, amit inkább szeretnének elrejteni. Titkos helyek? Inkább kínos.

Erős vizeletbűz és rothadó szemét szaga csapja meg az orrom: a jelek szerint sokan vécének használják az üzletház falát. Nem kevés ürülék- és vizeletréteg tanúskodik erről. A legyek lomhán másznak a szemétrétegen. Amikor ilyent látok, mindig eszembe jutnak a nyugat-európai városok, de akár Alsóörs is, ahol ingyenes a nyilvános vécé. Igen, van, sőt takarítják is! Veszprém is megtehetné, hogy ingyenessé teszi a nyilvános vécéket, jobban megérné, mint az ilyen mocskos helyek szégyene. Hiába van nyilvános WC a piacon, úgy tűnik nincs rá mindenkinek 250 forintja. Vagy netán nem ezen múlik?

Tovább gyalogolva az aluljáró felé egy kis ülőszigetre bukkantam, ezt se láttam még sosem, de ez legalább a jó titkos helyek egyike, itt visonghat akár egy egész osztály, senkit sem zavarnak.

Legfeljebb a hajléktalant, aki szerényen egy kicsit arrébb, a betonra feküdt le aludni, a falnak vetve a hátát azzal a lépcsővel szemben, ami, ha úgy vesszük, nem visz sehova. Aki felmegy ezen a lépcsőn, szétnézhet innen az üzletház vagy a Kossuth utca felé, illetve egy ösvényen esetleg elindulhat a körforgalom felé. Titkos parkszelet.

Az aluljáró végén aztán vége is a rendetlenségnek, titkos helyek helyett illatos tearózsa, piros futórózsa fogadja a gyalogosokat. Ez már a főutca, itt már dolgoznak a díszletezők és a takarítók. A szökőkút is működik a téren. A világhír kötelez. Veszprém az egyik legszebb vidéki város.