Már a második fészekalja alszik a fűben. A tőkés réce a budatavai kikötőben otthonosan mozog a vízben, de a parti fűben is. Biztonságban érzik magukat, még a hajnalban érkező evezősök sem riasztják fel őket. A vadkacsák csak a gyerekek riogatásától tartanak, a hessegetést komoly veszélyként élik meg.

Apropó: akkor most tőkés réce vagy vadkacsa?

A hétköznapok során, a köznyelvben vadkacsákat emlegetünk, azonban a hozzáértők mosolyogva, de többnyire azonnal helyesbítenek. Pedig, ha a vadkacsát abban az értelemben használjuk, hogy vadon élő kacsaféléről beszélünk, akkor nem vétünk hibát. Egyébként tisztes neve: tőkés réce. Mindenütt találkozhatunk velük, a Balatonon, a Dunán, a Városligetben, kisebb tavaknál, télen-nyáron egyaránt. Sőt, jönnek hozzánk. Kevesen tudják, hogy a tőkés réce nagy vándor és jelentős távolságokat megtesz. Igazi kóborlók is, akiknek mozgásuk a kontinensen kiszámíthatatlan. A vadkacsa vonuló madár, de enyhe teleken sok egyed marad a költőterületeken. Nálunk főként a téli időszakban látni nagy létszámú csapatokat, többek között a Balatonon. A gyűrűzések tanúsága szerint zömmel északkeletről jönnek telelni, főként Oroszország-Fehéroroszország irányából, de érkeznek a Baltikumból és Skandináviából is.

A „mieink” zömmel délnyugati irányba távoznak, főként Olaszországba, de eljutnak Franciaországba, Svájcba vagy akár Spanyolországba is. Viszont nagyon jól érzik magukat itt a Balaton partján, teljesen elkényelmesedtek, megszokták az ember közelségét, a strandokon már föl sem rebbennek, csak a szezon idején. Szeptembertől májusig ügyesen belakják a zöldterületeket.

A gyerekek kenyérdarabokkal csalogatják magukhoz a madarakat, de nem jól teszik. A tőkés récék szervezete nem tudja feldolgozni a kenyeret, akár meg is betegedhetnek, legyengülhetnek. Füvet, kukoricát kapjanak inkább, hogy sokáig örülhessünk nekik.

Vezető kép: Péter Szuditsch/Balaton