TÚLÉLJÜK – Fekete karácsonyok

A lételemünktől fosztott meg bennünket ez a 2020-as év, ami lassan keresztülmegy rajtunk: a mozgástól, a kapcsolatainktól. Sokan várják egyedül a karácsonyt idén a járványveszély miatt. Nem utazhatnak haza a gyerekek, az unokák. Nem tanácsosak a családi összejövetelek, bár az utolsó pillanatban egy estére feloldották a kijárási tilalmat, teljes kavarodást okozva ezzel a fejekben, hogy most akkor találkozhatunk vagy sem.

Borzalmas év, borzalmas karácsony, mondogatjuk anélkül, hogy belegondolnánk, voltak ennél rosszabbak is, például a háborúk idején. Nem is olyan régen, 1991-ben a szétesett Jugoszláviában, ahol háborús filmmé változott az élet. Vagy 1956-ban Budapesten, ahol szovjet katonáktól és magyar pufajkásoktól rettegve mentek éjféli misére az emberek. Én 1956 szeptemberében születtem, el sem tudom képzelni, hogy félhetett és félthetett az anyám, újszülöttel még menekülni sem lehet. És 1944-ben, amikor az oroszok bevonultak Magyarországra meg Lengyelországba, és az ostromgyűrű pont a legszebb ünnepre, karácsonyra zárult be Budapest körül, vagy 1918-ban, amikor decemberre elszálltak Magyarország egyben tartásának reményei. „Fekete karácsony, fekete, de milyen fekete! Fekete gond, fekete gyász, fekete hidegség, fekete dühök a lelkekben. Soha, soha ilyen örömtelen fekete karácsonya nem volt Magyarországnak” – olvasható az Est 1918-as vezércikkében. Ráadásul tombolt a spanyolnátha!

A háborús karácsonyok lehettek a legiszonyúbbak, de a legmeghatóbb és legelgondolkodtatóbb történetek egyike is ehhez fűződik, amikor egy napra spontán béke köttetett az ellenséges csapatok között. Az első világháború elején, 1914-ben, szenteste a nyugati fronton a belgiumi lövészárkokban előbb a német, majd a velük szemben álló angol katonák is fenyőágakat díszítettek és karácsonyi énekekbe kezdtek. Mindenki a maga nyelvén énekelte a Csendes éjt: „Csendes éj! Szentséges éj!/Angyalok hangja kél,/Halld a mennyei halleluját,/Szerte zengi e drága szavát:/Krisztus megszabadít! Krisztus megszabadít!” Elképesztő éjszaka lehetett! Akik pár órával korábban még gyilkolták egymást, most áldott karácsonyt kívántak ellenségüknek, szóba elegyedtek egymással. Cigarettával kínálták egymást, snapszot ittak és rumot, családi képeket mutogattak egymásnak, állítólag még fociztak is. Negyvennyolc órára saját kezdeményezésre békét kötöttek, ami nem aratott tetszést a vezérkarnál, mindkét részről megtorlások követték az emberi gesztust.

Hát így vagyunk a karácsonyokkal. Ilyenkor majdnem mindenkiben megszólal az ember, a család, a béke, a szeretet utáni vágy.

Összeszorított foggal tesszük a dolgunkat, amit kirótt ránk az élet, ha belülről nyomorultul érezzük is magunkat. Vizsgálgatjuk a szavakat: bánat, szomorúság, gyötrelem, szívfájdalom. Biztos vagyok benne, hogy tudják, miről beszélek.