Az a fiatal, aki a 2020-as évek elején született, élete során (globális átlagban) egyre több és durvább szélsőséges időjárási eseményt fog átélni, mint a nagyszülei.

Esetleg megkérdezi, hogy mik voltak a hírek a 2020-as évtizedben, amikor volt még lehetőségünk mederben tartani a globális felmelegedést? Válaszul azt fogja kapni, hogy egyes erdőtüzeket „energiafegyverek” okoztak, a meteorológiai szolgálatok „hisztérikusak” és a meteorológusokat halálosan megfenyegették, mert a klímaváltozásról mertek beszélni a tévében.

Nyolc évvel a párizsi klímamegállapodás után is újrahasznosított hazugságok tömkelege és az ellenérdekelt lobbi által gondosan felépített és finanszírozott dezinformáció akadályozza a klímacélok végrehajtását. A fosszilis iparág immáron legalább 50 éve alkalmazott stratégiájához pedig újonnan csatlakoztak az élelmiszeripar egyes szereplői. Az elmúlt 1-1,5 évben némi nyugalmi állapot után újult erőre kapott a klímatagadás, az új narratíva a „ne bízz a tudósokban”. Az eszköztár új része a megújuló energiák kétségbe vonása, drágának való beállítása, ami a Nemzetközi Energiaügynökség és más szervezetek szerint sem áll összhangban a valósággal.

Teller Ede 1957-ben elsőként hívta fel a világ figyelmét az üvegházgáz-kibocsátás okozta várható kockázatokra. Bár az olajvállalatok három évtizede értik a felmelegedés folyamatát, megkezdődött a felmelegedés tényének megkérdőjelezése. A tudományos tények szándékos ködösítése napjainkban is tart.

A kritikus gondolkodás és az éghajlatváltozással kapcsolatos (hiteles) ismeretek oktatása jelentősen csökkentheti a téves információk és hamis állítások terjedését. Az EU is felveszi a kesztyűt a zöldre mosással szemben és 2026-tól betiltja a „klímasemleges” és „öko” címkék használatát a termékeken, ha az adott cég nem tudja bizonyítani, hogy tényleg környezetbarát a termék.

Bővebben itt.

Vezető képünkön: A Duna–Tisza közi homokhátság Magyarország egyik legszárazabb területe. Forrás: ng.24.hu/Daróczi Csaba