Tata – egy ország meg fél Európa ismerte és szólította így Novák Ferenc koreográfust, színházalapítót, pedagógust, aki kívánsága szerint távozhatott. Életének 94. évében szombat hajnalban elhunyt Novák Ferenc Tata. Gyermekei kérése talán szokatlan: halálán ne szomorkodjunk, ünnepeljük életét!

Szeretnénk hinni, hogy akit az égiek szeretnek, azt könnyű halállal jutalmazzák. Novák Tatát nemcsak az emberek, az égiek is szeretik. Teljesítették kívánságát: negyven évvel az István, a király szegedi bemutatója után az új előadás hatalmas sikerét hallva szombat hajnalban elaludt az eredeti mű koreográfusa. Fia, Péter Dóm téri rendezése tovább vitte a családi hagyományokat: nem felújította apja jelképrendszerét, saját mondanivalójához igazította azt. Tata ugyanezt tette a magyar néptánccal: formanyelvének „őrizgetése, ápolása” helyett annak felhasználásával önálló darabokat állított színpadra, a népi elemek beépítésével szólt a ma emberéhez. S nem mellesleg egy országgal ismertette meg az eredeti táncrendeket, tanította az ősi lépéseket.

A hazai táncházmozgalom alapítójaként még a legutóbbi országos találkozón is háromórás tánctörténeti előadást tartott Tata. Évtizedeken át így szólította mindenki, hiszen akit becézhetnek az emberek, azt szeretik, az közel áll hozzájuk. A tata megszólítás sok nyelvben azonos vagy hasonló alakú: latin, görög, szankszrit, szerb, horvát, orosz, finn, román, mint ahogy soknemzetiségű családból jött ő is. Szamosújvári örmény nagymama, dicsőszentmártoni protestáns Novákok között katolikus édesanya, de még görögök is alkották a famíliát. Nem csoda, ha a hétköznapi együttélés örömeit-vesződségeit, s a viták végén a mindenkori megegyezést hozta magával szülővárosából, Nagyenyedről. A tatázást Sinkovits Imre színész kezdte. Novák Ferenc az akkor ötéves kislányát is magával vitte a forgatásra. Eszter szólította így apját, ami annyira megtetszett Sinkovitsnak, hogy elnyújtott hangon utánozni kezdte a gyermeket, majd követték a stáb tagjai, s rövid időn belül mindenki így emlegette.

Veszprémben 1976-ban meghatározó alakja volt az Ifjú Koreográfusok Fórumának. A Dimitrov népművelői és a táncosok csodálták munkabírását, lendületét. Az értékelések során egy idő után nem tudta türtőztetni magát, s a maga nem kevés kilójával mutatta be a figurákat. Ugyanezt a produkcióját 25 évvel és legalább tíz kilóval nehezebben is előadta: a Nemzeti Táncszínház próbáján is úgy ugrott a levegőbe, s pördült 360 fokot, egy teljes kört, hogy körülötte senki sem kapott levegőt…

Imádott dolgozni, tanítani, de legalább annyira szerette a társaságot. Örömmel főzött rájuk, asztala körül heves viták dúltak táncról, magyarságról, politikáról. Az utóbbi két évtized nagy tragédiájának tartotta az elemeire széthullott magyar értelmiség viselkedését. A kizárólagosságra törekvést, ami miatt kilépett a Magyar Művészeti Akadémiából. Vagy a szolidaritás hiányát, amiért lemondott tiszteletbeli tagságáról a Magyar Táncművészek Szövetségnél, miszerint hiába kérte, ne fogadják el a fennálló helyzetet, együttesek támogatásának megvonását. Mellesleg ő például a Covid idején egy millió forintot ajánlott föl tíz, a karantén miatt állás nélkül maradt táncosnak.

Teljesítsük hát gyermekei, Novák Eszter és Novák Péter kérését: ne szomorkodjunk, „ünnepeljük Tata robbanékony életét!”

Fotó: Libarius.hu