Valahol Európában – Erős téma, erős darab

Érzékenyen választott darabot a Pannon Várszínház stábja, mikor műsorra tűzte a Valahol Európában című musical-klasszikust. Terítéken az elhagyatottság, a túlélési kényszer, a rendeletek fekete-fehérje és az emberség, melynek fénye minden helyzeten átszüremlik.

Erős téma, erős darab. Nem csoda, hogy Vándorfi László igazgató-rendező 2003 után újra elővette, és új szereplőgárdával, új köntösben újra színpadra alkalmazta. Kevés hatásosabb eszköz van a színpadon – vagy az életben –, mint az őszinte gyermek, az ártatlanság jelképe. Ő, aki semmiről sem tehet, de a következményeket mindenkinél jobban szenvedi. A produkció 50 fős stábjából 40 szereplő Veszprém és környékbeli fiatal. Jó néhány jelenet és mondat vált hidegrázóssá, mert gyermekszájból hangzott el. Mindez azonban kevés lenne ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy előadást.

A díszlet – centrumában a forgó, romos, fémlépcsős szerkezettel – vertikálisan megnöveli a játékteret, ugyanakkor a világháború utáni szétlőtt Európát hivatott jelképezni. A kellékek, a bútorok és a jelmezek ugyancsak szedett-vedett hatást keltenek, erősítve a jóllét és a biztonság teljes hiányát. Romokon lépdel, aki erre a földre téved.

Az előadás zenéje fülbemászó, és sokak számára ismert. A Nemes István és Dés László nevével fémjelzett dallamok tartalmas mondanivalóval bírnak, érzékenyen ragadják meg a mindig csak a holnapra váró árvák küzdelmeit. Beszélnek a veszteségről, a halál gyermeki feldolgozásáról, az otthonra való vágyról és rengeteg traumáról. Legyen szó a banda legkisebb tagjáról, vagy a vezérszerepet betöltő Hosszú (Németh Ádám/Ruff Roland) és Suhanc (Kárpáti Barbara) sorsáról. Minden figura fájdalmat hordoz, ugyanakkor az életben maradás vágyát, az eljövendő szép jövő reményét testesíti meg. A gyerekek traumáiról a darab legvégén kapunk csak konkrét információkat, ami letaglózó. Ahogyan az is, hogy egyetlen felnőtt, a jólelkű zenész, Simon Péter (Keresztesi László) képes megváltoztatni mindannyiuk sorsát. Ám mielőtt happy end-be ringathatnánk magunk, jön az utolsó, legnagyobb pofon. Mert ahol káosz van, ott áldozat is van.

A produkció nagy stábot mozgat, amelynek tagjai legtöbbször tömegesen vannak jelen a színpadon. A koreográfia és a szereplők elhelyezkedése a színpadi térben így hangsúlyos elemmé válik. Rengeteg a körkörös mozgás, ami a banda vándorlását ugyanúgy mutatja, ahogyan kilátástalan kényszerhelyzetüket. Ugyanazokat a köröket futják, de soha nem érkeznek meg. Alapattitűdjük a bujkálás, rejtőzés, lapulás, ami minden szereplő testtartásán megmutatkozik. A félelem fizikai formát ölt.

A Valahol Európában felteszi a kérdést, hogy mi határozza meg az embert egy embertelen világban. A jövőt képviselő gyerekeknek csak becenevük van, mely egzisztenciális válságukat erősíti. Születéskor kapott nevüket eltörölte a háború. Egyedül a fiúnak öltözött Suhancról derül ki a valódi neve: Éva. Az első nő, a banda vezérlánya, aki az idősebbek közül való, és emlékszik még a háború előtti önmagára. Ahogy az összeverődött gyereksereg egymásért felelősséget vállaló csapattá kovácsolódik, ott találjuk meg az értéket. Az önzetlen kedvességet, a mások felé fordulást, a segítő jobbot. Az egyetlen értéket, az emberséget, mely válsághelyzetben mutatja meg valódi erejét.

Szalai Renáta

Fotók: Pannon Várszínház