Harmincöt éve lakom egy negyvennégy lakásos társasházban. Ebből több mint két évtizedig a lakástulajdonosok közül választottunk közös képviselőt. Aztán vállalkozóra bíztuk ezt a feladatot, Tóbiásra, amit már nagyon megbántunk. Mint a legtöbb kapcsolat, az elején ez is nagyon szép volt, aztán elkezdett romlani és mára oda jutottunk, hogy alig szólhatunk bele a saját dolgainkba.

Voltak már jelei annak, hogy elhidegülünk egymástól, például 2015-ben, amikor megalkotta a házunk Szervezeti és működési szabályzatát (rövidítve: Szmsz), ez a háznak az alkotmánya, vagy alaptörvénye. Akkor sem láthattuk az okiratot, csak elfogadni volt jogunk. Most ismét Szmsz-t alkotott, hogy ránk erőltessen egy olyan beruházást és költséget, amit mi már egy évvel ezelőtt határozatban elutasítottunk és a törvény számunkra nem is írja elő. 

A mi Tóbiásunk nem szereti a szabályokat, amennyiben nem ő alkotta őket. Nem szokása május 31-ig megtartani a közgyűlést, nem juttatja el a tulajdonosokhoz nyolc napon belül, sőt soha az életben a közgyűlési határozatokat. Most is június elsején, egy szép, kirándulásra alkalmas napon tartottuk a közgyűlést. Már a meghívóban közölte velünk, hogy bár a tavalyi találkozónkon elutasítottuk a fűtési költségosztók felszerelésének lehetőségét, de idén ezeket még a fűtési idény kezdete előtt fel kell szereltetnünk egy általa akkor még nem pontosított kormányrendelet szerint. Ehhez a rögeszméjéhez azóta is ragaszkodik, csak már szabályosan, a rendelet számát is közli. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy a kormányrendeletek kiegészítik és nem hatályon kívül helyezik a törvényt. Semmit nem hagy megmagyarázni, kifejteni a közgyűlésen, csak nyomja a hiányos tájékozottságra utaló szövegét.

A jogszabályokat is sajátosan értelmezi. A napokban kormányrendelet jelent meg arról, hogy az árvízvédelemben résztvevő járművek használhatják a buszsávokat. Ez a kormányrendelet nem helyezte hatályon kívül a teljes KRESZ-t, csak kiegészítette. Az általa említett rendelet sem helyezte hatályon kívül a távfűtésről szóló törvényt. Az ugyanis határozottan megfogalmazza, hogy nem vonatkozik azokra az épületekre, amelyekben saját kazánnal állítják elő a meleg vizet és oldják meg a fűtést. Állításomra a mi Tóbiásunk arra hivatkozik, hogy a lakótelepen több olyan ház van, melynek a tetőterében kapott helyet a kazán, mint nálunk, és vonatkozik rájuk a törvény. Nem lehet vele megértetni, hogy azokban az épületekben a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. (rövidítve VKSZ) a tulajdonosa, üzemeltetője a kazánnak. A közgyűlésen kértem, hogy mutasson nekünk érvényes jogi nyilatkozatot arról, hogy a mi társasházunkat is kötelezi a jogszabály a költségosztók felszerelésére. Természetesen ilyent nem tudott hozni.

Eközben arra biztatott bennünket, hogy aláírásunkkal fogadjuk el az új Szmsz-t, amit ő már véleményezésre megküldött a számvizsgáló bizottság tagjainak, ők ezt elfogadták, nekünk meg nincs más dolgunk, mint aláírni. Abban is tévedett, hogy ezt a házi jogszabályt ügyvédnek kell hitelesítenie, és ezért ő még a közgyűlés előtt az ügyvédjének háromszázezer forintot fizetett, „szerencsére” – nyugtatott meg minket – a jogász áfát nem kért. A mű megalkotásáért magának szerényen ugyanekkora összeget utalt, állítása szerint tizenkét órát dolgozott rajta. Ez huszonötezer forintos órabér, ami azért viszonylag elég jónak számít. A saját díjazását a 17,6 százalékos inflációra hivatkozva tizenöt százalékkal emelte meg. Nem szeretek senkinek a zsebében turkálni, de azért szívesen megkérdezném a tulajdonostársakat, hogy nekik hány százalékkal emelkedett a jövedelmük és ők közölhették-e az igényüket a munkáltatójukkal, vagy nyugdíjasok esetében a kormányunkkal?

Tulajdonképpen a nyáron nem történt semmi a házban, illetve kicserélték a vízvezetéken a főelzárókat a négy lépcsőházban, az idei pénzügyi terv szerint potom négymillió forintért, persze a tervet nem fogadtuk el a félbeszakadt közgyűlésen és csak a következő évin fogjuk megtudni, ha egyáltalán hajlandó Tóbiás közölni, hogy ténylegesen mennyibe került. Egyébként már legalább hat éve kérjük a vízvezetékek javítását, mert az épületünk már harmincöt éves és ez az egyik kritikus pontja, szükségünk lenne alaposabb felújításra, de nekünk azzal kell megelégednünk, hogy több év szivárgás és csordogálás után, már végre el tudjuk zárni a főcsapokat a lépcsőházakban.

Aztán pár napja néhányan megkaptuk az Szmsz tervezetét, egy szavazólappal együtt, melyen igen, nem, tartózkodom lehetőségek közül választhatunk és október 10-ig szavazhatunk. Én alapvetően rosszmájú vagyok és az a gyanúm, hogy ennek az célja, hogy törvényesítse a költségosztók felszerelését, mert ebben a házi salátatörvényben, mely véletlenül ehetetlenre sikeredett, a fő témát a fűtés és ennek kifizetése foglalja el. Mint mondtam, tervezet, de véleményünket nem fejthetjük ki vele kapcsolatban, illetve kifejthetjük egymás között, csak nincs következménye. Jelentős részét törvényekből emelték át, gondosan ügyelve arra, hogy a törvény szó ne jelenjen meg ott, ahol például a közös képviselő tevékenységét fogalmazza meg. Tudjuk, hogy Tóbiásnak több háza van és az az egyszerű, ha azonos szabályokat vezet be a lakásfenntartó szövetkezetben, valamint a kis és nagy társasházakban, de az nem könnyű feladat.

Néha a saját érdekünk megértése sem egyszerű. Több mint tíz évvel ezelőtt vízórákat szereltünk fel a házban, amit az akkori közös képviselőnk ugyancsak a közös költség csökkentésével indokolt, ami egyébként elmaradt. A júniusi közgyűlés meghívójában Tóbiás írásban közölte velünk: most majd csökkenni fog ez a tétel, de ki kell fizetnünk a fűtés és a vízmelegítés díját. Az Szmsz tervezete szerint a közgyűlés határozza meg azoknak a tulajdonosoknak a melegvíz-fogyasztását, akik okosabbak voltak a többségnél. Már akkor tudták, hogy mi magunk állítjuk elő a meleg vizet és így csak a hidegre szereltették fel a megszavazott kötelező vízórát. Itt mellékesen megemlítem, hogy azon a régi közgyűlésen, melyre az én munkahelyi elfoglaltságom miatt a férjem ment el és igen indulatosan utasította el a javaslatot, azóta is joggal emlegetik. Mentségére legyen mondva, hogy akkor ő munkanélküli volt, három kamaszt neveltünk, filléres gondjaink voltak és a hátunk közepére hiányzott ez a beruházás. Az azonban alapjaiban más, mert akkor egy szolgáltatást vettünk igénybe, jelenleg viszont a mi pénzünkből működtetett kazánunk termékeit vesszük meg. Ezt ha a saját számlánkra utaljuk, akkor egyszerű ostobaság, ha viszont Tóbiáséra, akkor már megkérdőjelezhető az eljárás tisztességes volta.

A szabályzat tervezete szerint a fizetendő díjak mértékét a közgyűlés határozza meg. Ha igaz az, hogy ebben a házban kizárólag okleveles hőerőgépész mérnökök és okleveles közgazdászok laknak, akkor a feladat egyszerű, de nálunk hangsúlyozottan csak Tóbiás „okleveles” házkezelő. Ne gondolják, hogy valamelyik rangos egyetemen szerezte a képesítését. Nem, egy felnőttoktatással foglalkozó társaság tízhetes gyorstalpaló tanfolyamát látogatta, ahol bizonyára meg tudták tanítani a szakma minden fogására. Különben, ha nem végzett volna ilyen tanfolyamot, nem is dolgozhatna közös képviselőként mások házában.

Lenne bőven kifogásom az új Szmsz minden pontjára, de legyen elég, hogy míg Tóbiás szerint mi, tulajdonosok, nem nézhetünk bele a házzal kapcsolatos dokumentumokba, neki viszont joga bármikor meglátogatni minket saját otthonunkban, hogy meggyőződhessen arról, miként tarjuk tisztán, karban a lakásunkat. A házirendben megszabja, hogy mikor porszívózhatok. Ebből tudtam meg hogy takarító vállalkozót alkalmazunk, de a kutyásoknak hetente legalább egyszer kötelességük fertőtlenítőfolyadékkal felmosni a lépcsőházat, pedig a kutyák lába sem piszkosabb, mint a mi cipőnk.

A házunkban viszonylag sok a nyugdíjas, vannak köztünk olyanok, akiknek még a havi százezer forintot sem éri el a juttatásuk. Nekik tényleg súlyos csapás, hogy ki kellene fizetnünk a költségosztókra két és félmillió forintot, jó a közösből, aztán évente legalább kétszázezret a leolvasásáért és ehhez jönnek az úgymond általunk megállapított díjak, amiket – a közszolgáltatások díjaival ellentétben – nem szabályosan, törvényesen szabnak meg és adóznak le.

Törvénytisztelő állampolgárként aggódva figyeljük az államháztartás helyzetét és nem örülünk annak, hogy a javaslatnak két célja van, egyrészt a törvényre hivatkozva kifizettetni velünk a beruházást és duplán a fűtés, a melegvíz-előállítás költségeit. Az árakat bizonyára a VKSZ-hez fogják igazítani, de az őket sújtó adókat az utolsó fillérig meg akarják takarítani. A tulajdonosok egy csoportja arra kéri Tóbiást, hogy engedje el a kezüket, mert kényelmetlen a szorítása. Az Szmsz tervezetét nyugodtan dobja a kukába, és ne fizettesse ki kétszer a fűtést.

Szerző: Varga Ibolya

A kép illusztráció